Kőszilánkok repülnek felénk, s átugorjuk a külső falat. Aztán Johnnal sprintelünk a fák felé, alattuk homok és kövek. A lejtő egyre meredekebbé válik, és néhány meglehetősen rémisztő sziklafallal találjuk szemben magunkat. Lépteket hallok közeledni felém, mondok egy néma imát a Holdhoz, keskeny, sarló alakú, mint amilyen a Ḥashshāshīnek is használtak a 11. században a perzsa gyilkosok. Bár lenne egy fegyverem és tudnám, hogyan kell használni! John némán mutogat, hogy melyik irányba menjek, ő pedig az ellenkező irányba halad. Csak futok, cikkcakkban a fák és sziklák között, ezen az egyenetlen terepen üldözőim lassabban érnek utol. De egyikük a hátam mögött zihálva kiabál:

"Állj meg, vagy szétlövöm a lábad!"

Visz a lendület, képtelen vagyok most megállni... lövések dördülnek mögöttem, ágak, kavicsok és kövek repkednek a lábam alatt. Remélem, Johnnak sikerül megúsznia. Érzem, hogy akaratom ellenére könnyeim elöntik a szemem és elhomályosul a látásom. Mérgesen megtörlöm szemeimet, és egy derengő, fehér árny tűnik fel előttem. 

Megrémülök, abbahagyom az eszeveszett rohanást, és akkor jövök rá, hogy ez a fehér kanca, a Hold lánya.Ösztönösen belekapaszkodom a sörényébe egyik kezemmel és felugrok a hátára. Kérnem sem kell, a kanca teljes sebességre kapcsol és jól ismeri a vidéket, üldözőink lemaradnak tőlünk.

Amikor már azt hiszem, tiszta a terep, a 4x4-es terepjáró fényszórója elvakít és üldöz minket tovább, a fenyegető árnyak könnyedén áttörnek a fák ágain. Hannibal emberei nem hagyják, hogy olyan könnyen megússzam! De hogyan menekülhetnék el, amikor már kint vagyunk a nyílt terepen?

Egy világító kígyó kezd formát ölteni közvetlenül előttünk, gyorsan felismerem, ez a sivatagi autópálya. A kanca jobbra fordul velem. Feljebb ülök, és próbálom lassításra bírni, de ő lelapítja füleit és gyorsít a tempón, száguld lefelé a lejtőn, mögötte homokzápor és kavicsok repkednek. A terepjáró észrevett minket, már veszélyesen közel van.

"Amira, állj meg, kérlek!"

De ő nem hajlandó engedelmeskedni, s tovább száguld az autópálya felé, orrlyukai kitágulnak az erőfeszítéseitől. Meg tudnám állítani, és meg tudnám védeni őt az üldözőim haragjától, akik egy pillanatig sem haboznak, és rálőnek. Le tudnék ugrani Amira hátáról, megadva neki az esélyt a menekülésre. De mégis úgy döntök, hogy bízom a kanca erős elszántságában. Körülölelem a nyakát, selymes sörényébe temetem arcom, becsukom a szemem, és csak arra tudok gondolni, hogy lejár az időm. Vagy netalán összeütközünk a járművekkel, vagy Hannibal fegyveres emberei lőnek minket szitává.

A 4x4-es már mögöttünk van. Érzem, hogy a kanca izmai megfeszülnek, s hirtelen a levegőbe szökken. Amikor kinyitom a szemem, még mindig a hátán találom magam. Kancám megállt, mintha földbe gyökerezett volna a lába, s megfordult. A fém- és acélszerkezetek szörnyű hangja visszhangzott, az üldözőink 4x4-ese a szakadékba esett, ahová Amira csalta őket. Nagyon jól ismeri saját területét, a szakadék felett úgy repült át, akár egy szárnyaló szirti sas. Az utólagos sokktól remegek, de mindeközben erős, és leírhatatlan öröm lesz úrrá rajtam. Amira és én, Indiana Leyla Jones, hitünkkel átugrottuk a szakadékot.

Hosszasan simogatom Amirát, miközben hangosan fújtat, és visszavisz a Deir el-Suryan monostorhoz. Akárcsak először, elhaladt a Saint Bishoy külterülete mentén, s megállt, mielőtt túl közel ért volna a többi emberhez. Ha meg tudna szólalni, biztosan elmondta volna a történetét. De mélységesen megértem, hogy útjainknak szét kell válni. Lassan leszállok róla, és gyengéden átkarolom a Hold hercegnőjének nyakát. Nyakamba fújtat még egyszer, utoljára, mielőtt visszahátrálna, és büszkén, farkát feltartva, füleit hegyezve elügetne a vad sivatagon keresztül.

A bemutató előnézeti képe:

A bemutató kódja, amit ki kell másolnod, majd beillesztened profiloldaladra HTML módban:

Fél óra tempós séta után elhagyjuk az alacsony mennyezetű folyosót, és a szomszédos Deir el-Suryan pincéjében találjuk magunkat. Felmászunk a lépcsőn, ami a kihalt ebédlőbe vezet, majd egy nagy udvarra érünk. Az éjszakai félhomályban is tudom, hogy a két magas, a zömök torony Qasr tornya, a kolostor bejárata, fehér kockák számokkal az apró nyílásokban. A felvonóhíd leengedett, amelyek a középkori várakra emlékeztetnek. A kis kupola tetején nagy háromágú kereszt emelkedik ki belülről, a megerősített külső falból. Még több kápolna. De hol találunk majd egy élő lelket az éjszaka kellős közepén?

Az egyik kápolnából apró, villódzó fény szűrődik ki, mintha gyertyák lennének, John arrafelé veszi az irányt. Az ajtó nyitva. Levesszük cipőinket, s besétálunk a főhajóba – a Kórus felé – mögötte egy nagy fa boltív. Ámulatba esve nézem a falakat borító freskókat, majd a fél kupolára nézek: színei kifakultak az idők során, de még mindig valamiféle fenségességet sugároz.

Észreveszem a próféták, angyalok, arkangyalok, szentek közti hasonlóságot a barlangban talált egyiptomi festményekkel, mintha a buzgó hívők hite nem változott volna évszázadokon át. John oldalba bökött a könyökével, ez rántott vissza a valóságba, megérzem, hogy mit akar mutatni, és én is egy csoport rémült szerzetesre figyelek fel az árnyékban, a Kórus mellett.

„Bocsásd meg betolakodásunkat, Testvéreim, ne féljetek…”

Ezután meghallgattam John magyarázatát, amit szigorú elhivatottságának tekintett, és megnézte a felvételt a telefonját, Kyrillos testvér lehajtott fejjel, csukott szemmel mormolt egy imát. Aztán egy mély lélegzetet vesz, megfordul és minket bámul.

A mi pátriárkánkat, II. Tawadros Atyát, azonnal tájékoztatni kell. Ő dönti el, mit kell tenni Zakariás testvérrel és a felfedezett barlanggal. Kérem, adja ide a telefonját, és várjon.

Elhomályosodott szemeink előtt rámutat a nagy ikonra, amin Krisztus látható a kereszten, édesanyja, Mária a jobbján, és János apostol a bal oldalán. Ujjaival megszorítja Krisztus aranyglóriáját, a festmény legfényesebb részletét, és a fatáblában az ikon elmozdul, e rejtett mechanizmus révén felfedve egy másik szobát.

Álmodozva ezt mormolom: „A legféltettebb titkok a szem elől rejtve maradnak…”

Amikor a tábla bezárul Kyrillos testvér mögött, John feláll, és tesz néhány lépést, hogy kinyújtóztassa lábait. Megáll az ikon előtt, s vet rá közelebbről is egy pillantást. Hangosan beszél, mintha csak előadást tartana a bizánci művészetekről.

„A kereszt a kapcsolat ég és föld között, az akasztófa az élet fáját és Krisztus szenvedését, majd feltámadását szimbolizálja a Golgotán állva, ’a koponyák helyén’. A barlangban fekszik Ádám koponyája, az első emberé, akinek el kellett vetnie magjait, és meg kellett halnia, hogy meghozza gyümölcsét…”

John hirtelen felkiáltott, és felém rohant, szeme majd kiugrott a helyéről.

"Leyla, gyorsan, ki kell jutnunk innen azonnal!!!"

"Beléd meg mi ütött?”

A titok az árnyékba van rejtve! A koponya ugyanaz a H embléma, amit a Hannibal Corp használ! Kyrillos testvér is neki dolgozik!

Minden olyan gyorsan történik, ahogyan a homok áramlik ki egy törött homokórán. Hallom egy autó búgását, a motor zúgásából arra lehet következtetni, hogy gyorsan közeledik. Fénysugarak törik meg az éjszaka sötétjét, az iroda ablakait teljesen bevilágítják. Az ikon megmozdul és Kyrillos testvér tér vissza egy automata pisztollyal a szomszédos szobából.

„Oda kellett volna adni a tárgyat Zakariás testvérnek. De te túl okosnak hitted magad, és megzavartad a tervet…”

Most ezt nem értem! Láttam, hogy John Zakariás tenyerébe teszi a mintás kis dobozt, de Kyrillos testvér mást mond. És John miért ilyen közönyös még mindig?

„Ki ő? A pátriárka, vagy maga a drága John Fitzgerald Hannibal?” Kérdezi hűvösen John, s lassan Kyrillos testvér felé halad. – „Hogyan sikerült megvesztegetnie? Valami szuper védelmet nyújtana a kis csoportjának? Vagy el tudja temetni a szörnyű titkot, ami soha nem fog napvilágot látni? Vagy egyszerűen csak felajánlott pár milliót? ”

A szerzetest meghökkentette John válasza, s egy lépést hátrált.

„Nincs értelme ellenállni. Mr. Hannibal embere pár másodpercen belül itt lesz, hogy figyeljen rátok. Add ide az igazi háromszöget, és nem lesz szükség felesleges vérontásra.”

Egy hülye bábnak érzem magam ezt a párbajt nézve, nem igazán tudom követni. Milyen háromszögről van szó?

John becsúsztatja kezét bal farmerzsebébe, és előhúz egy ugyanolyan mintájú dobozt, amit Zakariásnak adott. Megrázza, a háromszög ott csörög a belsejében, tovább közeledik a szerzetes felé.

„Ezt akarod? Jól van, nyertél.”

A szerzetes habozva kinyújtja kezét. John villámgyorsan a szerzetes kinyújtott tenyerébe helyezi a dobozt: a szerzetes karjait összezárja, ő felkiált a fájdalomtól és eldobja a revolvert. John nekem dobja a mintás dobozt, és tovább birkózik a szerzetessel, akinek sikerült kiszabadulnia a szorításából, s megpróbálja felvenni a fegyvert. John kirúgja a térdeit, amitől a földre zuhan. Amikor már a padlón van, egy ütést mér a tarkójára. Parancsra pár fegyveres férfi ugrott ki az érkező terepjáróból az udvaron, John megragadta a kezemet és magával rántott az irodán át az épület hátsó részébe. Világossá vált, miért viselkedett olyan furcsán John. Gyanús volt akkor is, amikor Zakariás testvérnek adta a hamis háromszöget. Hatalmas kockázat, gondolom magamban, rohanva a hátsó kijárathoz, egy kis udvart látok fallal körülvéve. A faltól néhány méterre észreveszek egy lépcsőt, rohanunk tovább a lépcsőhöz. Már majdnem elérjük a tetejét, amikor reflektorfény irányul ránk és valaki jeges hangon ránk kiált: "Ne mozduljanak! Körbevettük magukat. Tarkóra a kezeket!"

Látom a gyorsan közeledő árnyékokat. Szívem hevesen lüktet, még egy lépcsőfokkal feljebb mászom, és egy lövedék csapódik be a sziklába a lábam előtt. Oké, megértettem. Lassan azt teszem, amire utasítottak, de előtte Johnra pillantok a korlát felett. Ugranunk kellene?

A bemutató előnézeti képe:

A bemutató kódja, amit ki kell másolnod, majd beillesztened profiloldaladra HTML módban:

Sziasztok,

Már mindenhol az iskola témával találkozom, nem is csoda, így szeptember első heteiben, sok az új osztálytárs, barátságok, ígéretek, és új órarend, néha elég nehéz visszarázódni... szóval gondoltam, jól jönne pár embernek egy órarend, amit akár otthon is ki lehet nyomtatni. :D
És megsúgom, a hamarosan felkerülő őszi design hasonló lesz ehhez színeiben és képeiben:

Legyen még pár órarend is, vagy nem veszitek igazán hasznát?

A bemutató előnézeti képe:

A bemutató kódja, amit ki kell másolnod, majd beillesztened profiloldaladra HTML módban:

Mint ahogyan tegnap ígértem, itt van az őszi profilképek másik fele is:

További őszi profilképekért kattints erre a linkre!

Egész utazás alatt dühömben fortyogok. Ez az ember, Hannibal, olyan hatalommal rendelkezik, hogy azt csinálhat, amit csak akar - büntetlenül. John és Battushig felvilágosított, hogy senki, még a helyi rendőrség és az amerikai nagykövetség sem venne komolyan minket. Utálom a diktátorokat. De mint minden diktátor, ő is csak ember, kell lennie valami gyenge pontjának. Csak meg kell találnom, és ellene fordítanom. De addig is, meg kell adnom neki, amit kér. Legszívesebben üvöltenék. John, mint mindig, pragmatikus, egy mintás dobozba helyezi a háromszöget és becsúsztatja egy kis hátizsákba a vizes palack és egyéb dolgok mellé. Komoran néz, s egy szót sem szólt, miután elhagytuk Kairót.

A Saint Bishoy kolostor úgy néz ki, mint egy kísérteties látomás Ozirisz szemében, a nap éjjelén. A bársonyos égen hidegen világító csillagok ragyognak, a néma épületeket hamuszín, szürke és patinás ezüstfény veszi körül. Ahogy várjuk a jelet a sötétben, a kolostor udvarán, hirtelen előtűnik valami az árnyékból, akár egy szellem. Elfojtom kiáltásom, és felismerem Zakariás testvért, lépteinket visszhangját elnyeli az agyagtalaj.

"Elhoztad, amit kértünk?"

Kérdezte jeges, fenyegető hangon, megborzongtam. John bólintott a hátizsákjára mutatva. Zakariás testvér fenyegetően Johnra nézett, de ő nem hátrált meg, tartott a szemkontaktust. A szerzetes int nekünk, hogy kövessük őt, s átmegyünk az udvaron, át a Szüzek templomán az ebédlőbe. Majd felmászunk egy szűk lépcsőn, s elnyel minket a sötétség. Síri csend mindenhol, a hátamon is feláll tőle a szőr. Vagy csak a félelem miatt. John a telefonjával világít, és Zakariás testvér is bekapcsolja zseblámpáját egy pillanattal később. Nem nyugtatott meg túlságosan ez a hirtelen fény sem. Követem a két férfit a poros, doh szagú folyosón. Amikor elérkezik egy ajtóhoz, John azt kérdezi:

"Uram... vagyis... Atyám, ez az a barlang, ahol a Saint Bishoy talált menedéket magának?"

"Nem." - mondja fáradt hangon Zakariás testvér. - "Ezek csak olajos pincék."

"De a 19. században még nem fedezték fel a kéziratokat a barlangban, amit a Szíriából és Bagdadból menekülő szerzetesek hagytak itt a 8. században? A kéziratokat Leyla találta a barlangban, amit már ön is megtalált, azok is ugyanebben az időszakban keletkeztek?"

Zakariás testvért meglepte a kérdések sora, egy pillanatra ledermedt, és zöld-arany szemével Johnt kereste, csak ezután válaszolt:

"A harmadik század végére nyúlnak vissza. De miért érdekel ez téged annyira?"

"Van valami kapcsolat ezen kéziratok és a fém háromszög között, ami után érdeklődik John Fitzgerald Hannibal?"

A szerzetes arca elsötétül, és olyan, mintha valakinek a hátunk mögött beszélne.

"Azt írták: A legféltettebb titkok a szem elől rejtve maradnak..." - Démoni nevetése hangzik fel hirtelen, és visszhangzik a folyosó falairól. - "De te, lovag, tévesen ítélsz meg engem, és az üzenet tartalmát. Szemfényvesztés! Mint egy hülye nő..." - Zakariás testvér gyűlölete mindent elborít, akár a tüzes láva. Ha ez az ember dühös és csalódott, sokkal veszélyesebb, mint egy kobra, annyira megrémít, hogy John karjába kapaszkodom, és odasúgom neki:

"A... add oda neki gyorsan a háromszöget, John!"

"Nem, nem! Ha Mr. Hannibal egymillió dollárt ígér a háromszögért cserébe, akkor neki is ide kell adnia, kövess!" - bemegy és magával ránt a folyosóra, amíg el nem érünk egy zárt faajtóhoz, a szerzetes elővesz egy nagy kulcsot és haragosan kinyitja.

"Szeretnétek látni a barlangot, ahol a Saint Bishoy keresett menedéket? Ragaszkodom hozzá. A túra ingyenes! Egy lánc lógott itt, amihez hozzáerősítette a haját, amíg meditált, hogy el ne aludjon, és így várta Istentől a látomást. Egy látomást!!!" - újra felkacagott.

Tovább követjük, ahogyan mélyebbre sétál a szentek barlangjában, felvesz egy fekete táskát és felém nyújtja. Felfedezek közben egy fekete kereszt tetoválást a csuklóján, egy kopt kereszt , mellette számos duzzadt heg. Szkarifikációnak (hegtetoválás) néz ki. Borzongás fut végig rajtam. Anélkül, hogy ránézne, John benyúl a hátizsákjába és előveszi a dobozt, amiben a háromszög van, s a szerzetes tenyerébe helyezi. A szerzetes körülfogja markával és a zsebébe csúsztatja. Aztán olyan gyorsan, mint egy kígyó, felkapja a táskáját és kirohan a barlangból, ránk csapja az ajtót és kulcsra zárja.

Megbénultam a félelemtől, de ugyanakkor meg is könnyebbültem, hogy eltűnt a közelből a pszichopata szerzetes. Johnhoz fordulok, meglehetősen kellemetlen dolgok kavarognak a fejemben. Tudva, milyen sportos, miért nem próbálta megállítani a szerzetest egy judo mozdulattal vagy karate rúgással, vagy akár fejeléssel. Akkor nem lennénk bebörtönözve, mint valami idióták.

John feltartja a telefont, mintha olvasna a gondolataimban.

"Felvettem, amit mond, a beismerését."

"Ó, tényleg? És ez segít kijutni ebből a lyukból?"

"Nem, de később még hasznunkra válik, gyere, kövess." - John lehajtja a fejét és tovább sétál befelé a barlangba, majd letérdel, és kitolja a fából készült kisebb ajtót, ami egy második alagúthoz vezet, sokkal szűkebb, mint az első.

"A szerzetesek mindig felkészültek egy betöréssel szemben. Mindig volt egy menekülőút, ahol elhagyhatják észrevétlenül a kolostort. Ha követnél..."

"De Zakariás nem számít rá, hogy mi megtaláljuk ezt a menekülési útvonalat?"

"Valószínűleg de. Talán úgy képzelte el, hogy elég előnyhöz jut, hogy a pénzt elrejtse egy biztonságos helyen. Mit meg nem tesz valaki egymillió dollárért..."

"Leyla, gyere gyorsan!" 

Micsoda? Éppen elszunyókáltam a kanapén, de John még folytatta a kutatást, és beletelik pár pillanatba, hogy visszatérjen a józan eszem. Felkelek és oda ülök mellé. Úgy tűnik, eksztázisba esett.

"Elküldtem a háromszög fotóját néhány görög régésznek és kutatónak a nemzetközi egyetemeken. Van valaki, aki sürgősen szeretne velem beszélni Skype-on."

Amíg odarohanok Johnhoz, a képernyőn megjelenik egy fekete hajú, fiatal kinézetű srác. 

"Kérlek, hallgass meg, nincs sok időnk. A nevem Battushig, és lenne számodra pár fontos információm. Itt Mongóliában, az Altáj-hegység közelében beleestem egy jeges szakadékba, ahol felfedeztem egy jégbe fagyott lovat, valamint egy fémhengert, amit akkor éppen jégcsákányként használtam. De hála lovamnak, Altairnak, sikerült megmenteniük a családomnak." 

Ez csak valami rossz vicc? De Battushig teljesen komoly hangon folytatja történetét.

"Ulan Bator Tudományos Akadémiája létrehozott egy ideiglenes kutatóközpontot a szakadék közelében, és arra jutottak, hogy az a ló majdnem 2400 éve ott pihent. Aztán megtalálták a lovasát is jégbe fagyva, olyan ruházatot és páncélt viselt, mint a görög lovagok abban az időben. De a Hannibal Corp átvette az irányítást a kutatás felett, s az összes "felfedezést" hűtött repülőgépeikkel a Massachusettsben (Amerikai Egyesült Államok) lévő kriogén központba szállították. Egy volt diák, aki ott dolgozik, azt mondta nekem, hogy a lovas kezében találtak egy bankjegyet és egy katonai igazolványt, ami Ptolemaiosz tábornok írt alá i.e. 326-ban."

"Az a Ptolemaiosz, aki aztán Egyiptom fáraója lett?" - kérdezem elképedve. "Apropó, a nevünk John és Leyla."

"Pontosan, de ez még nem minden. Találkoztam ezzel a férfivel, John Fitzgerald Hanniballal, még mindig kiráz a hideg tőle. Azért jött Mongóliába a saját helikopterével, hogy elvigye a csákányként használt hengert, állítólag azért, hogy személyesen az Altáj-hegységi kutatólaborba vigye. De valójában megtartotta magának. Ez az ember hihetetlenül erős és veszélyes, hidd el nekem."

"Mi volt ebben a hengerben, ami annyira fontos?"

"A belsejében volt egy csontból készült második henger, amire egy kódolt üzenet volt vésve. A "network"-nek hála, Salonqával, az én... én barátommal, és Temudjin professzorral az egyetemről sikerült dekódolni. De csak azután, miután Hannibal elvitte. Gondolom, most már ő is tudja, mi a rávésett üzenet: "Sándor lova, legyőzhetetlen, akár a medvétől is megvéd, a csillag a halhatatlanság erejét hordozza." Az összes bizonyíték Nagy Sándorra és lovára, Bucephalusra utal. És az ötágú csillag, a hatalom pecsétje, amiben Nagy Sándor hatalma rejlett. "

"A... az ötágú csillag fémből van és rá van vésve valami?" - kérdezi John."

"Igen, gyorsan eltaláltad. A lovas vihette a gravírozott fém háromszöget, ami egy ötágú csillag része. A háromszög, amit a barlangban talált Leyla, az is a csillag egyik része. Nézd meg ezt a fotót, összeillesztettem a tiétekkel: tökéletes illeszkedik a törött csillag a másikhoz. Az egyik háromszög most Hannibal birtokában van..."

"Nem értem, Battushig, mit akar Hannibal csinálni a csillag darabjaival."

"Meg akarja találni a mindenhatóság pecsétjének összes hiányzó darabját, amit Ptolemaiosz 5 különböző lovasra bízott. Akik állítólag nagyon messzire vitték. Az első töredék Mongóliában került elő, a második Egyiptomban, sejtésem sincs, hol lehet a többi. De ha John Fitzgerald Hannibal, az ő információs hálózatának erejével, pénzügyi hátterével, és a legmodernebb technológiákkal megtalálja őket, akkor képes lesz egyesíteni a csillag darabjait. Aztán olyannyira erős lesz és elpusztíthatatlan, mint a világ legnagyobb hódítói - és diktátorai."

"De mégis hogyan állíthatnánk meg őt?"

"Nem teheti rájuk a kezét! De ez a kezdet, még csak egy darab van nála. Tudsz valami biztonságos helyet, ahová el lehetne rejteni gyorsan?"

John és én rémülten egymásra néztünk. Ha Hannibalnak sikerül valahogyan beszivárogni a "network" információs hálózatába, hogyan tudnánk elmenekülni előle az internetről? Ebben a pillanatban csörög a telefon, amit John kölcsönadott nekem és már benne van a SIM-kártya, ott fekszik a kanapén. Odarohanok érte, s John azt mondja, hangosítsam ki. Egy férfihang szólal meg, komoly és magabiztos.

"Hello, Leyla. Itt John Fitzgerald Hannibal. Van nálad egy számomra különösen érdekes dolog, ami jól jönne a gyűjteményembe. Akár egy millió dollárt is fel tudok ajánlani neked."

Lefagytam, képtelen vagyok egy árva szót is mondani. Hogy talált rám? Honnan tud a háromszögről? És még egy millió dollárt is ajánl!

"Kedvesem" - folytatja Hannibal - "ezt az ajánlatot egyszerűen nem lehet visszautasítani. Pontosan 3 óra múlva add át ezt a tárgyat Zakariás testvérnek, aki viszonzásképpen ad neked egy táskát, tele készpénzzel. Máskülönben..." - letette.

A képernyőn Battushig rettenetesen ideges ábrázata tűnik fel. Ökölbe szorítja kezét.

"Jobban kellett volna már ismernem. Kell hogy legyen egy kimutathatatlan információvadász az amerikai NSA-nál, amely nyomon követi az összes Nagy Sándorra utaló fórumot. Leyla, John, ez az ember veszélyes. Ő kész mindenre, még a legrosszabb is elképzelhető róla, csak hogy megkaparintsa a másik töredéket is. Nem is akarok belegondolni, mit tehet a családoddal, ha nem teszed azt, amit kér. Attól tartok, nincs más választásod... add oda neki, amit kér. Kérlek, ne kockáztass..."

A bemutató előnézeti képe:

A bemutató kódja, amit ki kell másolnod, majd beillesztened profiloldaladra HTML módban: