A vissza�t az elhagyatott Kulunda Sztyeppe hepehup�s �tjain - n�gy csik�val az ut�nfut�ban - csendben telt, semelyik�nk nem akarta megt�rni Zaldia szabadon enged�s�nek �rzelmes pillanat�t. Id�r�l id�re a csik�k - akik kidugt�k az orrukat, hogy megszimatolj�k a szelet - a maguk m�dj�n reag�ltak a l�tv�nyra. Meglepetten nyihogtak az �j illatokra �s a fekete f�ldb�l kin�v�, f�sz�lakkal tark�tott b�za k�z�tt morajl� sz�lre, odaki�ltottak a leveg�ben sz�rnyal� h�j�knak, �s a tat�rantilopoknak, akik kereszt�lfutottak a gesztenyef�k k�z�tt, �s most a ny�ri bund�jukat mutatt�k nek�nk. Azut�n teljesen v�ratlanul egy�tt hangosan felnyer�tettek. �les, ism�tl�d� nyer�t�sekkel, mintha egy sz�p legel�t l�ttak volna, vagy felismertek volna egy ist�ll�t�rsat. Vassili nagyb�ty�m belen�zett a visszapillant� t�kr�be, �s l�ttam, ahogy az arckifejez�se �ri�si meglepet�sbe fordul. Lelass�tott, majd leparkolt az �t sz�l�n, �s ap�mra n�zett. Ap�m f�l�lomban b�biskolt, �s nem �rtette, hogy mi�rt �llt meg a teheraut�.

„Sz�llj ki, Sergei! Van egy vend�g�nk!”

Ap�m zavarodottan megd�rg�lte az arc�t, �s morgol�dva kinyitotta az ajt�t. De r�gt�n abbahagyta a tiltakoz�st, amint megl�tta, hogy ki a l�togat�. Zaldia volt! Biztosan k�vetett minket. Lehet, hogy � volt a m�nes vezet�je, �s meg akarta v�deni a csik�kat, vagy esetleg egy kis t�rsas�gra v�gyott?

„Nadja, fogd azt a zs�k s�rgar�p�t, �s gyere ide” - suttogta.

Zaldia elrejt�z�tt a f�k m�g�tt, �s figyelte a mozdulatainkat. Az ap�m a kez�be fogott egy hatalmas s�rgar�p�t, �s a gesztenyef�k sz�l�re s�t�lt, a cs�d�rt�l tisztes t�vols�gra meg�llva. Csalogat�an fel�je ny�jtotta a r�p�t, megnyugtat� hangon sz�longatva �t. A m�n felh�zott ajkakkal �s t�gul� orrlyukakkal lelkesen szagl�szta a r�p�t. Moh� k�v�ncsis�ggal horkantott, m�g mindig bizonytalanul, hogy odal�pjen –e �rte, vagy sem. A csik�k a l�sz�ll�t�ban izgatott� v�ltak, �s harsog�, �r�mteli nyer�t�ssel h�vt�k a bar�tjukat. De Zaldia m�g mindig habozott. Azt�n ap�m a kez�ben tartott r�p�t letette a f�ldre, �s n�h�ny l�p�st visszal�pett, mindek�zben folyamatosan h�vogatta a m�nt; kezei az oldal�n, a tenyere nyitva. Egy pillanat t�tov�z�s ut�n Zaldia elhagyta a f�k fedez�k�t, egyik oldalr�l a m�sikra t�ncolva, miel�tt eld�nt�tte volna, hogy el�re mozdul, �s felkapta a r�p�t a f�ldr�l, majd �jra fedez�ket keresett a f�k m�g�tt. Ap�m el�vett m�g egy r�p�t a zs�kb�l, amit cipeltem, �s n�h�ny l�p�st k�zelebb l�pett. A zs�k nagyon neh�z volt, ez�rt eld�nt�ttem, hogy lerakom a padl�ra, �s mell�je �l�k. Ap�m tov�bb besz�lt Zaldi�hoz, �s megpr�b�lta mag�hoz cs�b�tani, hogy k�zelebb hozza. A l� habozva ide-oda t�ncolt, azt�n odament, hogy a r�pa fel�t elvegye ap�m kez�b�l, majd egyet visszal�pett, �s �jra t�ncolni kezdett. Miut�n a r�pa m�sik fel�t is felfalta, visszavonult, megint t�ncolt egyet, majd fel�m �getett. Vagyis ink�bb a nyitott zs�k r�pa fel�, ami el�ttem volt.

„Semmi hirtelen mozdulat, Nadja” - utas�tott ap�m az aggodalom nyomaival a hangj�ban.

Egy izmomat sem mozd�tottam, �s hagytam, hogy Zaldia el�rje a zs�kot, t�ncoljon egyet, majd megegye a b�s�ges adag �des, l�d�s s�rgar�p�j�t. Vajon az�rt f�lt t�lem feleannyira, mert csak fele nagys�g� ember vagyok? B�rmi is volt az ok, nem ijedtem meg, �s csak sz�nalmat �reztem ez ir�nt a szeg�ny l� ir�nt, akinek a test�n ny�lt sebek t�tongtak. Gyeng�den suttogtam neki, �s a kock�zat ellen�re, hogy elijeszthetem, fel�je ny�jtottam a kezem, �s megsimogattam a nyak�n egy ter�letet, ahol nem sebes�lt meg. Remegett, de nem t�volodott el t�lem.

Egy hirtelen nyikorg� hang mindkett�nket ugr�sra k�sztetett, �s egy pillanatig att�l f�ltem, hogy Zaldia megfutamodik. Egy l�p�st vissza is l�pett, �s m�ris ugr�sra k�sz volt. Vassili nagyb�ty�m volt az - kinyitotta az ajt�t - �s most ap�mmal besz�lt.

„Fogd a t�sk�t, �s nagyon lassan s�t�lj vissza az ut�nfut�hoz” – mondta Ap�m.

Lassan felkeltem, �s �reztem, ahogy Zaldia remeg az nyugtalans�gt�l, de nem futott el. Visszas�t�ltam az ut�nfut�hoz, �szt�n�sen egy-egy r�p�t hullatva magam m�g�, mint Jancsi �s Juliska a keny�rmorzs�kat. Zaldia csal�dottan nyihogott, �s visszautas�totta a lehet�s�get, hogy r�gt�n k�vessen engem. Amikor vissza�rtem a j�rm�h�z, �s �jra, lass� temp�ban elindultunk, Zaldia csak akkor d�nt�tte el, hogy elcs�mcsog a „r�pamorzs�kon”. A csik�k b�tor�t� hangj�t�l k�s�rve k�vetett minket a t�borba, �s csatlakozott a t�bbi l�hoz a legel�k�n. �gy tett�nk szert n�gy csik�ra �s egy cs�d�rre, akinek mindent el�lr�l meg kellet tanulni, a szeretettel kezdve…

Ap�m �ri�si mennyis�g� id�t �s energi�t szentelt Zaldia nevel�s�nek, besz�lt hozz�, apr�nk�nt tan�totta, �s elnyerte a bizalm�t �s a tisztelet�t. Azt hiszem, n�ha f�lt�keny voltam arra az id�re, amit ap�m az �n rov�somra vele t�lt�tt. A k�tel�k�k olyan er�s volt, hogy m�soknak nem sok hely jutott. Eln�zem �ket, ahogy egym�s mellett �llnak, a v�llaik kifog�stalanul egyenesen, �s egy t�k�letes p�rt l�tok, aki annyira j�l ismerik egym�st, hogy szavak n�lk�l is tudnak kommunik�lni. N�ha azon gondolkodom, hogy nem Zaldia volt –e, aki n�h�ny �vvel �desany�m hal�la ut�n „meggy�gy�totta” ap�mat. Annak ellen�re, hogy egy cs�d�r volt, �s a ki�rdemelt szerepe szerint a cirkuszi lovak vitathatatlan kir�lya, bizonyos szempontb�l h�s�ges volt az ap�mhoz. Senki sem hitte volna el, hogy Zaldia valaha egy m�sik emberi l�nynek is engedelmeskedik; olyan sok oka volt r�, hogy gy�l�lje �ket.

M�gis kaptam n�mi vigaszt abb�l a t�vols�gb�l, amit ap�m k�z�nk �ll�tott, am�g Zaldi�r�l gondoskodott, mert ez azt jelentette, hogy hirtelen �n voltam a felel�s a n�gy �j csik� idom�t�s��rt! Olyan �desek, engedelmesek �s j�t�kosak voltak, �s olyan gyorsan tanultak, hogy nem tartott sok�ig olyan �llatokat nevelnem bel�l�k, akik elragadtatj�k a k�z�ns�get. Zaldia fesz�lten figyelt benn�nket, amikor odakint pr�b�ltuk, t�volr�l tanulva, hogy milyen kapcsolatot alak�thatna ki a gondoskod� emberekkel. Eg�szen addig a napig, am�g ap�m nagy meglepet�s�re �tugrott a legel� ker�t�s�n, �s odaj�tt, hogy csatlakozzon hozz�nk!