Vill�msebesen rohanok le a l�pcs�k�n, a sz�rny� h�rek pedig, amiket Temudjin professzort�l kaptam, vadul keringenek a fejemben. A felfedez�st�l val� f�lelmemben nem merek ki�ltani, de elkeseredetten pr�b�lom megtal�lni ap�mat. A h�l�szob�khoz rohanok, �s kinyitom ap�m ajtaj�t: ez teljesen �res! Az eny�m ugyanilyen: a leped�ket lecser�lt�k, a szekr�nyek �resek. Fut�s k�zben kinyitom az eb�dl� ajtaj�t. Megint �res. Az utols� es�lyem, hogy megtal�ljam, a lovakn�l van. Kirohanok a kast�lyb�l, �s azonnal csurom v�z leszek a hideg es�t�l. A f� kocsibehajt� k�vei felhorzsolj�k a l�bfejemet. Nem sz�m�t, majd beugrom az egyik elektromos kocsiba, �s �gy a kifut�k fel� sz�guldhatok. �, nagyszer�, nem l�tok egyetlen kocsit sem a k�zelben parkolni. Nos, csak siker�lnie kell valahogy. Majd futok, mint egy maratoni fut�, aki a figyelmeztet� f�kly�t viszi!

A testemet �titat� es� izzads�ggal keveredik, ahogy el�rel�dulok, �s a l�gz�semszapor�bb� v�lik. M�g gondolkodni sem tudok a hal�nt�komon l�ktet� erek miatt. Elny�zott l�baimat m�r nem �rzem, csak az eszemmel tudom, hogy �ppen most is a f�ldet verik, mintha saj�t akaratuk lenne. Ahogy a kifut�k fel� k�zeledem, tele t�d�b�l �v�lt�zni kezdek, �s felv�ltva h�vom hol az ap�mat, hol pedig a lovakat. De csak a sz�l �s a tombol� elemek v�laszolnak k�ts�gbeesett h�v�somra.

Azt hiszem mindenki elhagyta a kast�lyt �s a mell�k�p�leteket, am�g �n bez�rva voltam a k�nyvt�rban. El�nt a p�nik. Mindenki elment, egyed�l hagytak ebben az �ri�si b�rt�nben. Az egyetlen m�d, hogy kijussak innen, ha beleugrok az �ce�nba, �s a partra �szok, vagy rem�nykedem, hogy egy haj� felszed kinn a tengeren. Sz�ks�gem van valakire, aki seg�teni tud megtal�lni az ap�mat. A szikla sz�l�re s�t�lok, mint egy robot, a szememet k�nnyek, lefoly� izzads�g �s es� hom�lyos�tja el. A sz�l tasz�t egyet rajtam, �gy elbotlok. Kereszt�lk�zd�m magam a bokrok �gai k�z�tt, amik utamat �llj�k. K�ny�rg�k nekik, hogy engedjenek �t, adjanak egy es�lyt, hogy el�rjem az �ce�nt; �s a hangom m�r rekedt a ki�ltoz�st�l, amikor hirtelen vak�t� f�nyek �s hangos zajok vonj�k el a figyelmemet. A kezeimmel le�rny�kolom a szemem, hogy feln�zhessek az �gre. A vill�ml�s folytat�dik, de nincsen mennyd�rg�s: a vihar n�ma. Mi ez a k�l�n�s id�j�r�si jelens�g?

Hirtelen polipkarok ragadnak meg h�tulr�l, kiszak�tanak az �sszegubancol�dott reketty�sb�l, �s er�szakosan elr�ngatnak onnan, m�g furcsa hangok csengenek a f�lemben. �sszeszedem a marad�k er�met, hogy kiszabad�tsam magamat ezekb�l a cs�pokb�l, �s tov�bbmenjek az �ce�n fel�, de valaki a k�l�n�s zajok k�z�tt a nevemet mondogatja, �jra �s �jra, �s �gy visszaz�kkenek a val�s�gba. Egy pillanatra elengedem magam, �s megpr�b�lok r�j�nni, hogy ki sz�longat a nevemen. Megfordulok. Filipe �ll el�ttem b�rig �zva, a szemei aggodalomt�l f�nylenek. Nem �rtem, hogy mit pr�b�l mondani nekem. Megragad a karomn�l fogva, hogy k�vet�sre b�rjon engem, de a l�baim kics�sznak al�lam, �s �rzem, hogy eszm�letlens�gbe zuhanok. A tudatom a testemmel egy�tt megadja mag�t, �s mik�zben �sszeomlok, �rz�kelem, ahogy megragad. Miel�tt elveszten�m az eszm�letem, m�g az utols�, ami tudatosul, hogy a karj�ba emel, �s elcipel ett�l az alattomos szikl�t�l…

„Ap�m!”

Kinyitom a szemem, �s alig ismerem fel a kiab�l�st�l rekedt hangom. �gy k�zd�k, mint egy tigris, hogy megszabaduljak a b�kly�imt�l, mikor felismerem Filipe, a megment�m arc�t, aki �ppen �thajol felettem, �s csillap�t� szavakat mormol. Kicsit megnyugszom, �s f�lig fekv� helyzetben tal�lom magam egy kanap�n, kellemes �s k�nyelmes p�zban. De ez nem egy nappaliban l�v� kanap� - a Filipe �ltal felaj�nlott, g�z�lg� tea ellen�re sem -, hanem az ablak mellett elhalad� felh�kb�l �t�lve val�j�ban egy kis rep�l� �l�se. Filipre rivallok, �s megk�rdezem:

„Hol van az ap�m �s hol vannak a lovak?”

De Filipe megr�zza a fej�t; t�nyleg nem �rt oroszul, ahogy �n sem baszkul. Megint er�t vesz rajtam az aggodalom: Ap�m, Mishka, Mish’, Zaldia, hol vagytok? Filipe lerakja a cs�sze te�t, �s �tad nekem egy tabletet, mutatva, hogy nyomjak meg egy gombot.

Hannibal kenetteljes, karizmatikus hangja �rad ki a tabletb�l.

„Nem v�rhattunk r�d, hogy d�nts, �s el�b�jj. De szeretn�lek megnyugtatni, hogy ap�d �s a lovak biztons�gban vannak itt velem. Azut�n a … d�nt�sed ut�n, hogy - mondjuk �gy –„b�j�csk�t j�tszol” vel�nk, azt gondolom meg�rted, hogy nem fogom elmondani neked, hol vagyunk most. A munka, amivel ap�dat megb�ztam, nemsok�ra v�get �r, �s akkor visszakapod a t�rsaidat t�k�letes eg�szs�gben. Felt�ve persze, hogy nem besz�lsz senkinek a baszkf�ldi tart�zkod�sotokr�l. A rep�l� Vladisvotok-ba visz t�ged, ahol a nagyn�n�d �s a nagyb�ty�d elj�nnek, hogy felvegyenek. A poggy�szodban van n�h�ny meglepet�s a csal�dodnak m�g azokon k�v�l, amit viselsz. �r�ltem, volna, ha jobban megismerhetlek, Bosikom Printsessa...”

Az �zenet itt v�get �r, enn�l a „mez�tl�bas hercegn�n�l”. A d�ht�l �rj�ngve ledobom magamr�l a pl�deket, amik betakarnak, �s len�zek a l�bamra, csak hogy egy zaf�rk�k balerinacip�t l�ssak, azt, ami illett a kis k�k ruh�hoz, amelyet sz�gyenl�ss�gb�l nem mertem felpr�b�lni a boltban, ahova Filip elkalauzolt - �s amit �ppen viselek. �rzem, hogy az eg�sz arcom v�r�ss� v�lik, ahogy visszah�zom magamra a takar�kat, �s �szreveszem, hogy Filip siet�sen eln�z, majd a felh�ket b�mulja.

Ha k�pes lenn�k r�, addig �v�lten�k, am�g a rep�l� fel nem robban; �v�lten�k a sz�gyent�l �s haragt�l erre a sz�rny� alakra, aki azt hiszi, mindent megv�s�rolhat, �s mindent ir�ny�that. Ahogy szil�rd talajt �rint a l�bam, kimentem ap�mat �s a lovakat ennek az �r�ltnek a karmai k�z�l. Kapcsolatba l�pek a Networkkel, �s egyes�tj�k er�inket, hogy meg�ll�tsuk Hannibalt, miel�tt el�rn� c�lj�t. Sosem hagyjuk, hogy gy�zz�n!