Egyiptom, Leyla

"Tehát, édesem, mikorra tervezitek Johnnal az esküvő napját? Ouch!"

Kissé túl durván húztam le a cukorgyantát Mrs. Arfaoui combjáról. Megérdemelte. Mióta Wadiha nénikém elszólt néhány információt a barátomról, a Sweet Kiss kozmetika vendégei rám szálltak, mint mézre a legyek. Más nem tudja elképzelni, hogy ez engem mennyire zavar? Különben is, a házasság szóba sem jöhet. John még be sem mutatott a szüleinek... Igaz, ők Seattle-ben élnek, elég messze Kairótól, de ez nem mentség. Én nem tudnék ott élni, az USA legcsapadékosabb városában, egyébként is... Oh, bekapcsolva hagytam a telefonom a munkaköpenyemben. 

"Bocsásson meg egy pillanatra Mrs. Arfaoui, rögtön jövök!"

"Ó, a szerelem nem vár senkire! Hmm...hmmm..."

Minden egyes szőrszálát bekenem gyantával, de lehet, hogy a fejét kellene. Nem, inkább megetetek vele egy fazék gyantát, attól talán befogja a száját. A hátsó szobába sietek, hogy megnézzem az üzenetet, amit kaptam.

Amikor látom, hogy mi az, a szívroham kerülget, s érzem hogy elgyengülnek a lábaim. Az üzenetben ez áll: " Állj bosszút értem és találd meg előtte!" Megnyitom a csatolt mellékletet. Ráközelítek a képre, amit Zakariás testvér, Hannibal csatlósa küldött nekem, rémülten ismerem fel Nagy Sándor csillagjának töredékét a rajzon, amit még nem láttam ezelőtt. 
Ha Hannibal találja meg, vagy ha már meg is találta, az öt darabból négy nála lesz. Nem Leyla, ne ess pánikba. Megpróbálom visszanyerni lélekjelenlétem és elküldöm a dokumentumot a hálózat többi tagjának, sürgős videómegbeszélésre hívva ezzel őket. Majd megpróbálom felhívni Zakariás testvért, hogy megértsem, hogyan szerezte meg ezt a dokumentumot, és miért küldte el nekem. A telefon kicseng, de nem veszi fel senki, csak az üzenetrögzítő kapcsol be. Oh, ez nem fest túl jól... Mindegy. Lecserélem a munkaruhát egy farmerre és a melegítő felsőmre, felveszem a bukósisakom és megmondom Wadiha nénikémnek, hogy el kell mennem, nem tudom meddig. Mrs. Arfaoui vastag lábszőrével nélkülem kell megbirkóznia...

Dühítő, hogy mennyi időbe telik eljutni az egyetemig robogóval ebben az őrült forgalomban, Kairó 24 7-es útján. Végre a számítógép terembe sietek, egy távoli sarokban még van szabad gép. Csatlakozom a hálózatunkhoz, felteszem a fejhallgatót és a mikrofont, majd felkészülök a hírekre - jó is, rossz is. 

Battushig az első, aki csatlakozik hozzám. Máris integet az osztott képernyő egyik ablakában. 

"Helló, Leyla! Remélem nincs túl nagy forróság Kairóban!"

"Helló mindenki! Hogy állsz?"

"Keusséoglou professzornak sikerült megfejtenie a szöveget Athénban.Már nyomában van Nagy Sándor egyik katonájának, akit valószínűleg Ptolemaiosz tábornok bízott meg a küldetéssel, hogy elrejtse..."

"A negyedik darabja az átkozott csillagnak! A rajz passzol?"

"Igen, Leyla." - monta Temudjin professzor. - "A hálózat összes történelem- és földrajztudósa dolgozik a dokumentumon. Mindannyian igyekszünk, hogy rekonstruáljuk a katona útvonalát egészen Indiától, habár szegény pára története kissé összefüggéstelen."

"Miben segíthetek?" - tűnt fel a képernyőn a kedvesem, John. Szerintem most ébredt, a párna lenyomatai még az arcán virítanak és a haja is úgy néz ki, mint akit megrázott az áram. 

"Egyszer már megalkottunk egy egészen pontosnak tűnő útvonalat." - folytatja Temudjin professzor - "Leyla, a Zeusznak felszentelt templom, amit te és a régészek kutattatok i.e. negyedik század végétől létezhetett."

"Mondd kis vadgalambom, akit jobban szeretek a törökméznél is, mikor jössz vissza?"

"Umm..." - motyogta John vöröbe fordult arccal, akár az extra csípős chilipaprika. - "Leyla, ez nem egy privát beszélgetés."

"Oops!' - mondom tágra nyílt, rémült szemekkel - " Sajnálom, mindent elmondok a munkával kapcsolatban..."

A nyilvánvaló stressz ellenére mosolyogva búcsúzom a hálózat többi tagjától, mielőtt véget érne a videókonferencia. Ez vagyok én, Leyla, a fajankó!