Törökülésben ülök a kanapén és élvezem a mezét (török előétel), amit John vásárolt vacsorára, leplezetlen örömmel. Őrületes, milyen figyelmes ez a fickó. Ő is lefürdött és átöltözött, és most kényelmesen letelepedtünk a nappaliban. Rágcsálom az ízletes sajttekercset és a zöldséggel, hússal töltött süteményeket, közben a szerencsétlenségemről társalgunk, életünkről és érdeklődési köreinkről. Jó így megismerni egymást, az egyetem falain kívül. Amikor beszélek neki Amiráról, feltűnik az is, hogy szereti a lovakat.

"Milyen bájos, jó lehet találkozni egy ilyen hercegnővel." - mondja álmodozva.

"Köszönöm a bókot!" - ugratom - "De én egy ember lánya vagyok."

"A kancáról beszéltem! Ööö... de persze, te sem vagy rossz." - teszi hozzá gyorsan. "Úgy értem, a vad arab telivér megbízott benned. Ez ritka, annyira büszke, hogy nehéz megszelídíteni. Tudod, milyen legendáról szoktam mesélni az egyiptomi lovasok? Allah egy szélviharral teremtette a lovat. S a szél urának, fiának adta és azt mondta neki: "Ülj fel a hátára, és ízleld meg az élvezetet, a gyönyörök várnak rád a Paradicsomban.

"Amira a szél lánya és a Hold hercegnője. Szeretném őt újra látni!"

Elkalandozva a tündérmesékben pár percig csendben maradtunk. Meg szeretném kérdezni tőle, hogy lenne-e kedve a hétvégét velem és a szüleimmel tölteni. Megmutathatnám neki az oázist és az apám madárrezervátumát, mehetnénk gyalog, csónakkal vagy akár lóháton is. De nem tudom rávenni magam, vagy mégis, ki tudja... de el kellene viselnem a nevetséges madárneveket John előtt, mint a "csibém", "galambom". Csend lebeg felettünk, amikor egyszer csak John a homlokára csap és átmegy az íróasztalához, majd kihúz egy fiókot. Elővesz egy régi mobiltelefont és a kezembe nyomja. 

"Ez az enyém volt, de már nincs szükségem rá. Ha szeretnéd... Azt mondtad, hogy a SIM kártyát sikerült megmenteni  a baleset után."

"Igen, a nadrágomban kell lennie, megyek és meg is nézem. Ez igazán kedves tőled!" - Mikor visszaértem a fürdőszobából, furcsa képet vághattam, mert John aggódva néz rám.

"Mi az, nem találtad meg?"

"De igen, és megtaláltam ezt is, szinte már el is feledkeztem róla, s átnyújtottam neki a fém háromszöget, amelyet a kobra festett szemei alatt találtam és betettem a farmerem zsebébe. Mit gondolsz, mi lehet ez?"

John megtörli a kezét, feláll és odajön hozzám. A lámba felé tartja a fém háromszöget ujjai között, s meglepetten ráncolja homlokát.

"Észrevetted a belevésett jeleket?"

Azonnal elfejtettük a vacsorát, amint a rejtélyes háromszöggel kezdtünk foglalkozni. John csinált egy kis helyet az asztalán, és egy megvilágított, műanyag fóliával borított tálcára helyezi a háromszöget. Kerít nekem egy másik széket és a kezembe nyom egy ecsetet. Felveszem a háromszöget, amire némi por és színes festékdarabok ülepedtek, de percek alatt megtisztítom a darabot a portól és egyebektől. Finoman tartom a háromszöget és megtisztítom a másik oldalát is. John ezután összegyűjti a törmeléket egy összetekert papírlap segítségével, amiből tölcsért formáz és egy kémcsőbe önti.

"Az egyetemi laborban tudjuk ezeket is elemezni."

Aztán John a tálcára helyezi a háromszöget a vonalzó mellé, és lefényképezi szemből, majd hátulról az okos telefonjával. Felteszi a képeket a számítógépére, és csüggedten bámulja a képernyőt egy ideig, mielőtt megszólalna:

"Törött... sajnálom."

"Tessék?"

"Ez valami nagyobbnak az egyik darabkája csak, ha láthatnám az egészet, talán meg tudnám fejteni, mi van rávésve. Látod, ezeket a geometriai formákat, szimbólumokat görög betűk veszik körül, de így, ebben a formában nem olvasható ki belőlük semmi."

Tudtam, hogy az ókori görögöt kellett volna választanom a hieroglifák tanulmányozása helyett! De legalább egyikünk meg tudná fejteni. Talán nem véletlenül történt így.

"Bocsi, tudod hogy rajongok a fáraókért és mindenért, de a háromszög tetején az nem egy piramis?" 

John virtuóz módjára csapkodja a billentyűzetet, és vadul mozgatja a kurzort. Gízai piramisokról keres képeket, és helyezi a háromszög tetejére a képet.

"Nem. Látod, hogy a háromszög csúcsa pontosan 36°-os? Ez sokkal kisebb, mint a piramisoké. 36°??? Ez nem lehet véletlen. Hacsak nem tévedek hatalmasat...

Uh, túl gyorsan halad hozzám képest... Néhány kattintás az egérrel és John leméri a háromszöget, majd úgy helyezi, hogy egy ötégú csillagot kapjon. Ő egy mágus, vagy csak én vagyok nagyon reménytelen eset geometria terén. Értetlen arckifejezéssel bámulok... azt mondja: "36°... mint a pentagram, Pitagorasz és az aranymetszés. Jelent ez valamit neked?"

"Sajnálom, de sosem voltam túl nagy rajongója a matematikának. Annyit értek, hogy ez a háromszög egy kirakós része, ami egy ötágú csillaghoz tartozik, és megfejthetetlen szimbólumok állnak rajta. Csak a csillag egy darabja van nálunk, és nem hiszem, hogy ott lenne a többi a kobra szemem mögött, a barlangban. Éreztem volna őket. Szóval a többi darab valahol máshol lehet, amíg nem sikerül rekonstruálni a teljes kirakóst, addig nem tudjuk megfejteni, addig a háromszögünk hasznavehetetlen, akár egy zokni a párja nélkül. Te bölcs vagy, nem sejted, hol lehetnek a csillag többi hiányzó darabjai?"

"Nem." - válaszolja a zseni. - "De megpróbálom megtalálni azokat is. Ám nem ígérhetek semmit."

Míg ő a számítógépére összpontosít, én körbejárom a nappalit, végigfuttatom a kezemet a számtalan könyvön, melyek a polcon sorakoznak, élvezem a papír számomra édes illatát. Parfüm, papír, pergamen, papirusz. Tudatalattimban ezeket a szavakat társítottam a tekercshez, amit a barlang belsejébe rejtett üregben fedeztem fel, és aztán Zakariás testvér magával vitte. Bárcsak ott hagyta volna! John meg tudta volna fejteni, mi van ráírva, ha azt vesszük, hogy tud ógörögül, szinte mindent megértett volna! Ez nagyon nyugtalanít, hirtelen vágyat érzek rá, hogy a nagynéném által ismert karamelles kínzás módszerével távolítsam el az összes szőrt a szerzetesről. Az elképzelésen nevetnem kell, John rá is kérdez, mit találok ennyire viccesnek, amikor befejezem, elmagyarázom neki, s ő hozzáfűzi rémülten:

"Karamelles kínzás... Sosem hallottam még ilyen szadista dologról. Ígérd meg, ha valaha is haragszol rám, nem fogsz legyantázni tetőtől talpig!"

Természetesen nem. El sem tudom képzelni, hogy ő valaha is ennyire feldühítene engem. Megérdemli a kegyelmet... de ahogy elképzelem, hogy szinte teljesen meztelenül fekszik előttem, kellemes bizsergést érzek az egész testemben. Gyorsan elhessegetem ezt a képet, ami helytelen és zavaró, inkább arra koncentrálok, amire kell: a tekercsekre. Ha van rá módunk, észrevétlenül ellopjuk őket Zakariás testvértől!