Épületek sokasága között siklom el, és amint átmegyek a kapun elérve az utat, a főváros ismerős illatai és hangjai bombázzák érzékszerveimet. Üdvözlet az izgalom és lassúság leírhatatlan kombinációjában, amely Kairó utcáin uralkodik. Nehéz kerülgetni a járókelőket, akik közül sokan az utolsó pillanatban ejtik meg a bevásárlást, még az éjszaka beállta előtt, és az imámok imádságra hívnak. A sűrű és sokszínű tömegben a hagyományos, és a nyugati ruházatok egyvelege látható. Pillantásom egy giccses és zsúfolt kirakatra siklik, egyidejűleg vannak itt modern, nyugati butikok is. Wafting étvágygerjesztő illatát érzem a standok mellett, s falafelt árulnak, sült csicseriborsó, meghintve fokhagymás mártással, citrommal és szezámkrémmel.
Ahouas, egy kávézó, ahová a férfiak járnak vízipipázni, egy egyiptomi változata is van a vízipipának és izgalmas játékokat játszanak, mint a backgammon. A járdák mentén videókazettás, CD-s, DVD-s standok sorakoznak, valamint hamisított változatai a nagy európai és amerikai márkáknak, vannak még halárusok, fűszerkereskedők, és konyhai bádogedényeket árulók is. Éppen hogy elkerültem az elém tóduló vizet, amit egy árus öntött ki a kirakat elé, hogy enyhítse a port. A közelben lévő cipész felháborodottan kiabál, amiért sár fröccsent a munkapadjára: kezdheti a munkáját elölről. De amikor veszekedés tör ki két férfi között, a vásárlók végül odahívják az árust. Ő erőltetett mosollyal újra megjelenik, azonnal elfelejtve az előbbi esetet. Végre sikerült eljutnom az úthoz, ahol egy taxis dudál, mint valami őrült, éppen próbál egy szamárral vontatott kocsit előzni, ami megnehezíti az utcai közlekedést. Haladok, ahogyan tudok, egy teherautó fekete füstöt köpköd, ezt is éppen csak elkerültem. Ahogy közeledek az útkereszteződéshez, dugóba keveredek, mindenféle jármű mindenféle korból, aztán áttérek egy szélesebb útra, ahol egy kicsivel gyorsabban tudok haladni.

Ó, ne! A forgalom teljesen leállt, itt ragadtunk, akárcsak egy rakás légy a nyitott mézes üvegben. A rendőr mutogat, fújja a sípját, amilyen hangosan csak tudja. Csütörtök esténként igazi rémálom a közlekedés Kairóban. Na jó, inkább egy másik útvonalat választok, még ha az kevésbé biztonságos is. Van egy másik lehetőség, hogy átvágok a Tahrir téren, másik nevén Felszabadulás téren, amelyen már oly sok vita lezajlott, többek közt a 2011-es egyiptomi forradalom helyszíne is... A forradalom engem is meglehetősen felrázott, mint a legtöbb fiatalt az én generációmból. Csak 14 éves voltam és felfedeztem a szabadság szelét, amely megdobogtatta szívünket, két eszme, lángokban álló utcák, mely mindkét oldalon véres összecsapásokba torkollt. Keserű parázs terített be mindent, majd "minden visszatért a normális kerékvágásba", azt tanították nekünk, legyünk óvatosak. Kockázatos, de vajon a legjobb módja az emelvény tetején állva szónokolni? Hallgattuk a rádiót és néztük a közösségi híroldalakat, de kiábrándultságunk ellenére még mindig él bennünk a remény, hogy képesek vagyunk jobb hellyé tenni a világot.

"Yallah! Mozogj már, te idióta!" - Gondolataim közt elmerülve észre sem vettem, hogy a járművek ismét elkezdtek araszolni, olyan sebességgel, mint a meleg karamell. Türelmetlen dudálásokkal, és agresszív megnyilvánulásokkal kísérték a vezetők a folyamatot, a bunkó beszólások miatt minél gyorsabban próbáltam kígyózni a járművek sorai közt. Teszek egy kisebb kitérőt a sikátorok felé, a Nílus csatornájánál, az erkélyek alatti rész tele van virágcserepekkel, az iszap és halszag versenyzik a jázmin és rózsa illatával.De itt legalább a kipufogók füstje kevésbé érződik. Aztán rátérek a főútra még egyszer, hogy a város délkeleti részére jussak. Ha a fejemet kissé északnak fordítom, az az út visz Alexandriába. Egy valódi sportesemény résztvevőihez hasonlít most Jean-Yves Empereu csapata, a híres francia archeológus vezeti a sürgős ásatási munkálatokat Alexandria városközpontjának közelében. Amellett, hogy csodálatos felfedezéseket tett a régi világítótoronynál, ami mind Ptolemaiosz korára emlékeztet, Alexandria még mindig sok titkot rejt. Miután az ősi városra ráépítették a modern épületeket, az ásatás csak akkor lehetséges, ha már az épület leomlott, vagy ha új utakat, hidakat építenek, épületeket újítanak fel. Talán egy napon végre rátalálunk Nagy Sándor sírjára is?

Itt Alexandriában, i.e. 283-ban, halála után, az egykori görög Ptolemaiosz tábornok vezette a fáraók hosszú dinasztiáját egészen i.e. 30-ig, amikor az véget ért a viharos természetű Kleopátrával, és ezzel fejeződött be Nagy Sándor sírjának építése is. A Hódító mumifikálódott maradványait hazahozták Memphisből, hogy egy hozzá méltó, dicsőséges temetést tartsanak neki. De a sok konfliktus, a tüzek, a pusztító földrengések, a sírrablók kapzsisága és a gátlástalan kincsvadászok, akiket lenyűgözött Egyiptom, egyikőjük közül sem találta meg soha senki a híres sírt. És mi lenne, ha pont én találnám meg?

Rendben, elég az álmodozásból. Mivel csak egy gyakornok vagyok, már így is hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ott lehetek az utolsó ásatáson, s több mint valószínű, hogy órákig négykézlábra ereszkedve szitálom a homokot, remélve, hogy találok pár kerámia töredéket vagy csirkecsontot, az ősi étkezés bizonyítékaként. De a régészet ilyen, sok türelmet és szenvedélyt követel, meg kell küzdeni a nyomokért, amik látszólag jelentéktelen szemétnek tűnhetnek. 

Befordulok a sarkon, egy sor rozoga épület közé, és feltűnnek előttem a monumentális piramisok a Gízai-fennsíkon, fenyegetőnek tűnnek. A fáraók korában nagy nevek ezek: Kheopsz, Cephren és Micerinus sírjai fekszenek itt, fenséges királyi és királynői nyughelyek, nem beszélve a híres Szfinxről, amelynek maradványai megmaradtak az egyiptomi civilizációból kb. 4500 éve. Habár ismerem őket, borzongás fut végig a gerincemen az áhítattól.Ez lesz az első alkalom, hogy régészként dolgozom... Mintha újra gyerek lennék, mint amikor Howard Carter felfedezte Tutanhamon sírját a mesés kincseket rejtő Királyok Völgyében, még a 20. század elején. A szüleim üvöltöttek, amikor meglátták a megtizedelt konyhakertet és az ügyetlenül felkent ragacsos hieroglifákat a falon...

Ők még nem gyönyörködhetnek a jövőbeli felfedezéseimben. Turisták gyűltek össze a világ minden tájáról a piramisok környékén és számtalan busz várakozik a parkolókban, az emberek özönlenek egyik helyről a másikra, az eladók ajándéktárgyakat kínálgatnak hangosan. Tudom, mennyire fontos a turizmus hazám gazdaságának, de néha kihalt utcákról álmodozom. Végre elértem a "Sivatagi Országutat", amely összeköti Kairót és Alexandriát, és óvatosan, ahogyan a többi vezető is, hogy élvezhessék a hétvégét, és meghúzom a gázkart.