A buszról leszállva - amely Ulan Batorba hozott, meglepett, hogy Salonqát elkísérte Temudjin professzor is. Mint kiderült, azért jött, hogy felvegyen a régebbi, rozoga autójával, mielőtt bármit elmagyarázna, megkérdezi tőlem, hogy telt az utazásom. Megmutatom neki a gyűrött borítékot, és ő csak bólint egyet elégedetten. Másfelől, Salonqa ma rendkívül beszédes.

"Keusséoglou professzor azt mondta, hogy a hengerek a metszetekkel Makedóniából származnak, úgy i.e. 350-330-ból. Azonban a geometriai szimbólumok még mindig érthetetlenek számára."

"Professzor Úr, abban az időszakban mit tudtak a matematikáról és a geometriáról?"

"I.e. 600-ban Pitagorasz megalkotott egy sor kulcsfontosságú fogalmat, amiket még ma is használnak, például az egész számokat, négyzetszámokat, a derékszögű háromszög tulajdonságait, a pí-t, aranymetszést, pentagramot, stb. - ezeket mind a matematika részévé tette. Számos titokzatos társadalom, mint például a Szabadkőművesek még mindig azt állítják, hogy Pitagorasz felfedezéseit képviselik és..."

A professzorom rendkívüli szenvedéllyel tudja ezt előadni. Órákig tudnám hallgatni őt, de most az ősi tárgyra kell fókuszálnom, és ez inkább evilági, így hangos köhögéssel félbeszakítom.

"Szóval a henger visszanyúlik abba az időbe, amikor Pitagorasz már hivatalossá tette mindezt?"

"Határozottan, igen. És ez a tudás tovaterjedt minden fontosabb királyi udvarra abban az időben. A professzorokat akkoriban préceptoroknak hívták. Ők a hercegek nevelésének és tanításának szentelték minden idejüket. Filozófiát, egyéb tudományokat és katonai stratégiákat..."

Megérkeztünk az egyetem parkolójába és a professzor befejezte beszédét. Amint belépünk a  könyvtárba, Salonqa a könyvekkel teli asztalhoz irányít engem, megragadja a laptopot, leteszi maga elé és leül egy székre.

"A képernyődön találsz pár képet a csonthengerről. Sima, és 3D-s változatokból egyaránt. Már nem emlékszem tisztán Mr. Keusséoglou leveleire, amelyben meghatározta a hozzá tartozó egyik makedón nyelvet, bár ennek nincs túl nagy jelentősége. Mindemellett van egy rakás furcsa szimbólum, amit nem értek. Tiéd a pálya."

"Ez az egész dolog egy szupernóvára hasonlít. Forgatom a képet és megnézem minden irányból, ahonnan tudom, a szimbólumok metszetéből egy geometriai mintázat emelhető ki, egyfajta rend alakul ki a káoszból, de még így sem nyilvánvaló számomra semmi. Bár... az összes szimbólum derékszögben hajlik egymásra, ahogyan Pitagorasz azt elképzelte. Mintavételt készítek, és 24 különböző geometriai formát képezek le, ezek mind egyszerű formák. 18 szimbólumot külön csoportba rendezek, ezeknek minden vonala megegyező hosszúságú. Ezek szélei úgy vannak elrendezve, hogy párosával, hármasával vagy négyesével egy négyzetet alkossanak. A szimbólumok felének van a sarkán egy pont amikor 2 vonalat húzunk, ha a központi vonalból, akkor három, ha a tér közepéből, akkor négy. Hirtelen nevetésbe kezdek.
Morpion Solitaire!"

A professzor értetlenül bámul rám, így elmagyarázom, hogyan gondoltam. - "Ez egy játékra emlékeztet engem, még gyerekkoromból."

Adok pár hangutasítást, hogy elkülönítsem a többitől azt a 9 pontozott formát a többitől, és úgy rendezem, hogy a négyzetek pontjai a tér minden irányában a Morpion rács szerint helyezkedjenek. 

"Feltételezem, hogy a megmaradt 9 szimbólum közt is felfedezhető a szimmetria" - mondja a professzor - "nézd, egy üres Morpion rács! - kiáltott fel, a billentyűzeten tapogatózva. 

Hozzácsatolom a két szimmetrikus formát, úgy érzem borzongás fut végig a hátamon. - "Salonqa, hány betűt használ a makedón abc?"

"24-et, 18 mássalhangzót és 6 magánhangzót, ugyanúgy, mint az ókori görögök. Itt van." - teszi hozzá, miután megnyomott egy billentyűt és az megjelent a képernyőn.

Létrehozok egy Morpion rácsot, amelynek 18 négyzete a 18 görög mássalhangzót fogja jelölni, majd a csonthengeren lévő szimbólumok helyére illesztem, aztán körben a háromszög és gyémánt alakzatai azt hiszem, hogy a magánhangzók lehetséges kombinációit rejtik. Salonqa a hátam mögé lopódzott és hirtelen felkiáltott meglepetésében:

"Itt! Közelíts rá erre a sorozatra! Elküldöm Keusséoglou Úrnak, azt hiszem ez a szöveg volt a fém hengeren is."

Άλογο του Αλεξάνδρου, ανίκητος στην πλάτη σας θα είναι αθάνατο δύναμη αστέρι.

Keusséoglou professzor ahogy megkapta a görög betűk sorát, máris küldte a fordítást."

Temudjin proeffosz megdöbbenésében csak motyogott valamit. - "Hihetetlen, hogy ez... Battushig, a titkos üzenet olyasvalakiről szól, aki olyan híres, mint Dzsingisz Kán a mi történelmünkben. Nagy Sándor, a világ hódítóinak egyik legnagyobbika, és híres lova, Bucephlaus!" - Ebben a pillanatban egy értesítés jelenik meg a képernyő egyik sarkán, amely jelzi az új üzenetet. Ösztönösen megnyitom, és szinte kiugrok a bőrömből, amikor meglátom a feladóját! Ez Khubilai, az egykori diák, aki most a Hannibal Copr.-nél dolgozik. Temudjin professzor adta meg neki az e-mail címem és a kérelmem, miután beszéltem apámmal. Az idős professzor lojalitásán túlmenően, Khubilai beleegyezett, hogy küld nekem pár képet a tárgyakról, amiket a lovas teste körül találtak a jégben. Ruházata és páncélzata, rajta egy fém háromszög, amelybe ugyancsak szimbólumok vannak vésve. néhány pénzérme és két tekercs. 
Khubilai üzenete lényegre törő: "Az első dokumentum a katona "iratai", a második egy cseréről szóló papír. A két dokumentum kiállítása i.e. 326-ra nyúlik vissza, és maga Ptolemaiosz Tábornok írta alá, Nagy Sándor seregének fővezére.

"Úgy tudom, Ptolemaiosz volt az első fáraó, az egyiptomi dinasztiák hosszú sorában. Igaz?" - kérdezi Salonqa.

"Valóban." - válaszol neki Temudjin professzor. - "Ő ugyanaz a tábornok, aki később fáraó lesz, a Hódító halála után 5 évvel."

Temudjin professzor közelebb hív minket és megmutatja a képernyőn a térképet, amely Nagy Sándor hódításai után mutatja Makedóniát i.e. 334-ben. Rámutat Alexandria és Bucephaoulus városára, valahol a mai Pandzsáb régióban. - "Itt volt a végső csata, ahol a csapatok visszavonulni kényszerültek, i.e. 326-ban. Nagy Sándor szeretett lova, Bucephalus itt tűnt el, és tiszteletére a várost róla nevezték el." - Aztán rámutat az Altáj-hegységre, és az utazás nyomvonalára vissza Pandzsábig. - "Ez az út, ahol valószínűleg a lovas is a jég fogságába esett."

Figyelmem újra a laptopra szegezem, visszatérek a csonthenger titkos üzenetének lefordításához.

"Sándor lova, legyőzhetetlen, akár a medvétől is megvéd, a halhatatlanság erejét hordozó csillag..." - Az az átkozott csillag már megint! Visszatérek a törött szélű fém háromszög képéhez, létrehozok belőle még 4 példányt, s az 5 képet úgy forgatom, hogy csatlakozzon az alapjuk. Sejthettem volna: a kép egy ötágú csillagra emlékeztet így. A halhatatlanság csillaga, a mindenhatóság pecsétjének egy töredéke. Borzongás fut végig a gerincemen. Ez azt jelenti, hogy Hannibalnal van a csillag egyik darabja és... Elhatalmasodott rajtam az irracionális félelem, de nem tudok uralkodni rajta. A "mi van, ha" gondolatok sokasága cikázik fejemben, amiből rémisztő következtetésre jutok:
Ha John Fitzgerald Hannibal az információs hálózatának erejével, pénzügyi hátterével, valamint a legkifinomultabb technikai húzásokkal összegyűjti a pecsét összes darabját, s egyesíti őket, és megtalálja Bucephalust... Erőssé és elpusztíthatatlanná válik, mint a valaha élt legnagyobb hódítók és diktátorok világszerte!
Meg kell állítanom! De hogy áll ehhez Salonqa és Temudjin professzor? Vajon én képes leszek felvenni a harcot Hannibal hatalomvágyával és hatalmas erőforrásaival?

Ti, az Internet online tagjai, mindazok akik eddig ismeretlenek, vagy éppen híresek a maguk területén, minden nemzetiség, felfegyverkezve összes tudásával minden témából, támogatásotokkal remélem lehetséges, hogy velünk együtt, összefogásban előbb megtaláljuk a Mindenhatóság Pecsétjének darabjait, mint Hannibal. Mi, együtt meg tudjuk akadályozni, hogy megkaparintsa a mindenhatóság erejét, ami oly veszélyes lenne!