Egyenesen el�re ir�ny�tottam Altairt, majd elkezdt�nk lass�tani, el�sz�r �get�sben, majd csak l�p�sben haladtunk tov�bb. Lovam r�zta a fej�t bossz�san �s hangosan f�jtatott. M�r �rezt�k a k�zeled� g�p okozta szelet, majd egy tompa puffan�ssal lesz�llt a h�ban, p�r m�ternyire t�l�nk. Altair r�m�t�nek tartja a betolakod�t, beleszippant a leveg�be, �s hegyezi a f�l�t minden ir�nyba. Izmai ism�t megfesz�lnek, k�sz szembesz�llni, vagy �ppen elmenek�lni az el�tt�nk �ll� potenci�lis ragadoz�t�l. Megsimogatom, s gyeng�den besz�lek hozz�, hogy megnyugtassam, k�zben azt vizsg�lom, de ennek ellen�re �rzem a benne rejl� fesz�lts�get. Megn�zem k�zelebbr�l is a g�pet, s�l�cek vannak a talp�ra er�s�tve, �s �ramvonalas, ak�r egy James Bond jet, a g�p oldal�n rajta a Hannibal Corp. log�ja, a H bet� belsej�ben egy szab�lyos h�romsz�ggel. A motorok zaja elhalkul, majd a pil�taf�lke oldals� ajtaja kiny�lik, ezzel egyidej�leg a r�mpa is csendben a f�ldre ereszkedik. 

A pil�ta leveszi sisakj�t, napszem�veg�t �s les�t�l a r�mp�n. Megszor�tom Altairt l�baimmal, azt sugallom neki, hogy s�t�ljon oda az �j j�vev�nyhez, de lovamnak mintha f�ldbe gy�kerezett volna a l�ba, nem hajland� mozdulni. �n ragaszkodom hozz�, de mindhi�ba, a v�g�n ink�bb lesz�llok �s odas�t�lok egyed�l a pil�t�hoz. M�g mindig �rzem m�g�ttem l�v� parip�m bizalmatlans�g�t �s szorong�s�t, aki szab�lyosan toporz�kol pat�ival. Pr�b�lom megnyugtatni, de � �get tov�bbra is oda-vissza. Vetek egy k�zelebbi pillant�st a magas alakra, aki �ppen fel�m k�zeledik. Annak dac�ra, hogy kicsit s�nt�t, hihetetlen �nbizalmat sug�roz, �s ez nem csak az eleg�ns, finoman kidolgozott nyugatias ruh�zata miatt t�nik �gy, amely k�nny� �s meleg egyben, vagy a dr�ga t�racip�je miatt. S�r� fekete haja van �s gondosan ny�rt szak�lla. Lassan k�zeled�nk egym�shoz, ak�rcsak k�t cowboy a western filmekben, akik le nem veszik egym�sr�l a szem�ket k�zben. A bal kezem �szt�n�sen a nadr�gzsebembe dugtam �s megmarkoltam a hengert - mintha csak egy pisztoly volna. Szembetal�ltuk magunkat egym�ssal, mintha egy hal�los p�rbaj venn� kezdet�t. �gy �rzem, hihetetlen�l kifulladtam. Vajon ki fog el�sz�r l�pni?

A pil�ta kiny�jtja keszty�s kez�t, �n is �szt�n�sen, udvariass�gb�l odany�jtom remeg� kezem. De itt m�s a helyzet, kez�vel meg�ll�t, �s felfel� ford�tott teny�rrel mutatja, hogy adjam neki oda a t�rgyat, ami�rt j�tt. A jobb kezem lassan visszah�zom az oldalamhoz, �s vonakodva kih�zom a zsebemb�l a hengert, majd a tenyer�be helyezem. Amint megl�tta a palackot, a pil�ta elvesztette �rdekl�d�s�t ir�ntam. Ujjai �sszefon�dnak a henger k�r�l, �s � vigyorogva felpillant r�m jeges tekintet�vel napszem�vege m�g�l. S csak ezut�n sz�lal meg rekedtes hangon, azonnal felismerhet� akcentussal - ekkor d�bbenek r�, hogy maga John Fitzgerald Hannibal �ll el�ttem! 

"Nagyon h�l�s vagyok neked. Ez a t�rgy nagyon �rt�kes... a tudom�ny sz�m�ra."

Nagyon sok mindent szeretn�k t�le k�rdezni, mert azt akarom, hogy jobban megismerj�k ezt a hengert, a r� v�sett szimb�lumokat �s hogy honnan j�tt, de �n csak �llok ott el�tte t�togva, mint valami h�lye hal. Amikor Mr. Hannibal a kezembe nyom egy vastag bor�t�kot �n csak r�zom a fejemet �s valami ilyesmit motyogok:

"Nem, nem, nincs sz�ks�gem r�. Ez... ez majd a tudom�ny ut�n."

Mr. Hannibal csak kuncog �s megpr�b�lja becs�sztatni a bor�t�kot az ingembe. Ebben a pillanatban, Altair nyilv�nval�an �gy gondolja, hogy megt�madnak �ppen, �s vadul nekiront Mr. Hannibalnak, aki megbotlik �s a f�ldre zuhan. Ez nem olyan j�t�kos incselked�s volt, amikor velem j�tszik, ezt a t�mad�st komolyan gondolta. Orrlyukai kit�gultak, f�lei h�tra simultak, � k�sz volt irgalom n�lk�l megharapni vagy megtaposni a v�lt t�mad�mat. Rohantam Mr. Hannibalhoz, hogy felseg�tsem, de v�rfagyaszt� kifejez�s ter�lt el arc�n, visszah�tr�ltam egy l�p�st. Hannib�l falfeh�r, de fel�ll, s gy�l�lk�dve el�vesz zseb�b�l egy v�kony teleszk�pos gumibotot, hirtelen felemeli karj�t �s ostork�nt haszn�lja a botot Altair ellen hihetetlen kegyetlens�ggel. Egy hossz�, v�rz� cs�k jelenik meg lovam nyak�n. �n gondolkod�s n�lk�l Mr. Hannibal �s Altair k�z� vetem magam, � �jra kez�t emeli �s lecsap, ami most az arcomat �ri Altair helyett. 

"�lljon! K�rem! � nem fogja b�ntani!"

Mr. Hannibal csikorgatja fogait �s orrlyukai kit�gulnak. R�ngat�z�s futott v�gig arc�n. �n �vatosan Altair nyak�ra tettem a kezem, �s s�gtam neki p�r nyugtat� sz�t, an�lk�l, hogy levettem volna a szemem Mr. Hannibalr�l. Lassan Mr. Hannibal is megsz�lal suttogva:

"Javaslom, hogy t�bb� ne engedje k�zel hozz�m!"

V�gigsim�tok Altair nyak�n, homlok�n, �s egy �les f�ttysz�val arra sarkallom, hogy menjen t�volabb. Altair el�sz�r csak h�tral�p, majd megfordul �s gyorsan el�get lobog� farokkal, h�tracsapott f�lekkel, s biztons�gos t�vols�gban meg�ll. M�g mindig elmondhat� r�la, hogy d�h�s �s t�mad�sra k�sz, legal�bbis gyan�s a mozg�sa, de tudom, hogy engedelmeskedik nekem. Mr. Hannibal lejjebb ereszti fegyver�t, de nem teszi el. S�t�l a g�pe fel�, fel a r�mp�n, ezut�n csuk�dik a pil�taf�lke ajtaja m�g�tte. A g�p elindul, a motor felh�rd�l �s k�s�ret�ben Altair is d�h�sen nyer�t. F�lelem �nt�tt el, l�baim remegnek, mint a ny�rfalev�l. Meg�t�m magam �s azt mondom magamnak, m�r a nehez�n t�l vagyunk. M�lyeket l�legzem, �s az �sszezavarodott lovam fel� veszem az ir�nyt. 

"�n... �n... menj�nk!"

An�lk�l, hogy egy pillant�st is vetettem volna a bankjegyekre, elrep�lt a bor�t�k, amikor Mr. Hannibal elesett, �s �sszed�rzs�ltem egy maroknyi havat, hogy megtiszt�tsam Altair seb�t. Azt�n visszat�rtem a t�borba gyalogosan, ez a tal�lkoz�s teljesen levertt� �s idegess� tett, �gy festhetek, mint egy szeg�ny mag�nyos cowboy.

Amikor meg�rkeztem a t�borba, m�r mindenki �bren volt egy ideje, �s mindenki a munk�j�ra koncentr�lt k�l�n�sebb figyelmet nem szentelve nekem. Altair elment, hogy igyon a foly�b�l, �n pedig neh�z sz�vvel az �res jurt�ban maradtam, kezembe vettem a laptopot , m�g p�r dologra sz�ks�gem lesz, hogy visszat�rhessek Ulan Batorba. Ha sietek, fel tudok sz�llni holnap az egyetlen buszra, ami odaindul. Besz�lnem kell valakivel a t�rt�ntekr�l... de a csal�domb�l sajnos senki nem tud seg�teni.