Jég ló - Ötödik fejezet (fordítás)2015.07.30. 18:23, Seth
V. fejezet
Édesanyám megköszönte a szomszédoknak, akik átjöttek segíteni eloltani a járványként terjedő tüzet, kikísérte őket a jurta ajtaján, majd mérgesen közeledett felém. Közben azt motyogtam magam elé: "Sajnálom anya, ígérem keményen fogok dolgozni, hogy tudjunk vásárolni szövetet az új deel-hez... Áúú!" - megfogta a füleimet és magával ragadott, leültetett, a feladatom pedig zöldségpucolás volt a nagymamámmal, pont mint kiskoromban. Élelmet kell vinni a család gyengélkedő tagjainak. Messze a legtöbb hősi küldetést azzal tudnám elérni rövid távon, ahogyan anyám mondta kifogást nem tűrő hangon: itt nem lehet vita. Míg ő elmegy rendet tenni a jurtában, addig megpróbálom a káposztát megtisztítani ehetetlen takaróleveleitől... Jól van akkor, légy Indiana Jones!
A távolban észreveszem Gambatot, a bátyámat a lován, a vele utazó idősebb gyengélkedő gyermek összeterelte a birkákat és bevezette őket a karámba éjszakára. Ő ezeknek a lovaknak és a csordának szentelte életét. Még ha olykor irigyli is a városi életemet, a "zavaró" bárokkal és klubokkal, neki soha nem volt kérdés, hogy melyik életformát válassza, követni fogja apám nyomdokait.
Ami engem illet, én nem járok efféle helyekre és bár a lovaglás, valamint a pusztai lágy szellő a legszebb dolgok a világon, nem tudom elképzelni magam ebben a nomád világban tenyésztőként. És be kell vallanom, igazán megkönnyebbülten fogadtam, hogy mindezt a bátyám fogja örökölni. Mi ez...? A kutyák dél-nyugat felé ugattak, hogy felhívják a figyelmünket valamire. Milyen fenyegető veszély közeledhet?
Már én is hallom az egyre közeledő hangokat, lovasok kavalkádja közeledik táborunk felé. Nagyanyám feláll, s kever valamit a jurtában. Készül a vendégek hagyományőrző fogadására, az Airag ünnepségre, és egy tál erjesztett tejjel kínálja a látogatókat. Mert ezek nem akármilyen lovasok!
Mindenki türelmetlen, anyám fut és megköt pár lovat, a kötél két pont között feszül ki. Kioldja a csomót, ami tartja Tarjenjau kötőfékét, és felnyergeli az öreg vörös kancát, majd megragadja sűrű sörényét és felkapaszkodik a nyeregbe. Nagyon boldognak látszik, Tarjenjau, a "kövér lány" mintha versenypályán érezné magát és vágtában fut elébe a többi lovasnak. Apám és a férfiak visszatértek!
A lovak egymás mellett húznak el, amikor apám felöleli anyámat, majd felemeli, mintha csak tollpihe lenne, és a nyeregbe rakja maga elé. Innen is hallani nevetésüket. Vajon egy nap majd én is ugyanígy felkarolhatom magam elé a szeretett nőt Altair hátán?
Mielőtt visszatérnek a családi jurtába, az érkezők először lovaikat látják el. Lenyergelik őket, megvizsgálják patáikat, lekefélik őket, leveszik a kantárt és hagyják őket inni a folyóból. Csak ezen teendők elvégzése után megy mindenki a maga családjához, jurtájába. A három kishúgom már édesapámmal együtt nevet. De ha egyszer ő hozza vissza a lányokat, arca elsötétül, komorrá válik. Most rám bámul, szeme kiismerhetetlen és keménységet sugároz. Nyelek egy nagyot. Nem tudok szólni semmit, inkább megvárom míg ő beszél hozzám először. De ő egy szót sem szól. Hátat fordít nekünk és belép a jurtába, érzem azt a bizonyos gombócot a torkomban és a szemem is kezd elhomályosulni. Gambat barátságosan vállba vereget, mielőtt ellenőrizné a juhok karámjait.
Kissé elszégyellve érzelgősségem meredek a távolba, keresem a lenyugvó Napot. A férfiak nem sírnak.
Nem tudok aludni, hallom apám sóhaját, ahogyan ezt suttogja anyámnak: "Valaha felelősségteljes ember lesz belőle?"
|