Sziasztok!
Mivel magyar nyelven nem érhető el (felháborító, de még a magyar szerveren sem) a legendás lovak története a Nagy Kihíváshoz kapcsolódóan, úgy gondoltam, szívesen lefordítom nektek. Kisebbeknek, akiknek főként szólna ez a legendás mese, nem igazán értenének belőle sokat. Néhol nekem is meggyűlt vele a bajom. xD Kisebb-nagyobb fordítási hibák előfordulhatnak benne, a lényeg azért átjön. De ha valamire van jobb fordítási javaslatotok, azt is szívesen venném. :)

Prológus

Egy napon Nagy Sándor, aki épphogy 12 éves volt, megszelídítette Bukephaloszt (jelentése: bikafejű), a csődört, tudtam, hogy rendkívüli jövő van elrendelve nekik. Talán a mi sorsunk is összefonódik vele örökre.
Láttam egy masszív ámde nyurga csatalovat, s tudtam hogy a thesszáliai kereskedő azért érkezett II. Philip udvarába, a makedón királyságba, hogy bemutassa legszebb paripáit. Én azonnal észrevettem a pompás fekete csődört, szemeiből sütött a büszkeség, teste erőtől duzzadt - nem engedte, hogy bárki is közeledjen hozzá. "Ezt az egyet akarom!" - kiáltotta Sándor gőgösen. - "A tiéd lesz, ha sikerült őt megfékeznünk, fiam." - mondta Philip király vigyorogva.

A fiú megfigyelte, hogy a szikár paripa nem fél semmitől sem, csak a saját árnyékától. A fiatal fiú megkötötte, s kiismerve gyenge pontját  a Nap felé fordította, így nem látta a saját árnyékát, sikerült lenyugtatni a fenevadat, majd felpattant a hátára. Bukephalosz egyike volt azon lovaknak, akik csak gazdájuknak engedelmeskedtek, már ekkor tudtam, hogy hű lesz örökké. Philip király ezután szólt néhány szót: "Makedónia nem lesz elég, hogy kielégítse éhséged, meg kell hódítanod az egész világot!"
Az indiaiak elleni csata előtti éjszakán már sejthető volt, hogy ezt a csatát nem nyerhetik meg. sikerült gyógyszerrel elkábítani Sándort és Bukephaloszt. Az indiai íjászok a hatalmas és elpusztíthatatlan harci elefántokon, fatornyaikban ültek a csata alatt, eközben csak nőtt a veszteségünk, rengeteg ember és ló végezte a csatatéren. Sándor, amikor már gyengült a gyógyszer hatása, kivonult és makacsul sürgette csapatait a további harcra. Bukephalosz elesett egy elefánttal való ütközetben, Sándor pedig eszméltetét vesztette. A hadsereg kénytelen volt visszavonulót fújni, Sándort hordágyon vitték vissza. Elsőként eltörlöm a hatalom pecsétjét és minden egyes ponton eltöröm kardom.
Öt becsületes lovas kezében a pecsét öt darabja, feladatuk pedig, hogy hajítsák olyan messzire, amennyire csak tudják, hogy soha senki ne egyesíthesse őket többé. Az ötödik lovas, a legjobb hadnagy felszerelte Bukephlaoszt és még zavarodottan a bukás és a gyógyszerek hatása alatt, kitűzte a föld végső határát.
Nevüket őrzi két város. Alexandria Sándor neve után, Bucephalous a fekete csődör után kapta nevét, azon a ponton, ahol a csatamén elesett. Sándor már sosem lett a régi. A sereg felhagyott a további hódításokkal, s visszavonultak Indiából. Nagy Sándor maláriában vesztette életét Babilon városában, még mielőtt megérte volna 33. életévét.

A királynnő jóslata valóra vált. Én lettem Egyiptom királya. A világítótorony tetejéről, ahol Alexandria városa fölé emelkedem, amelyet Sándor alapított, látom a birodalom nagyságát, mely alatt gazdagodtak tiszteletteljes törvényeim, amiket próbáltam az egyiptomi szokásokhoz igazítani.
Épp most ünnepeltem a 80. születésnapom, de hosszú életem során soha többé nem láttam újra az öt lovast. A világ túl nagy, hogy egy személy megpróbálja kormányzást és irányítás nélkül megsemmisíteni azt. Imádkozom a világ végezetéig Zeuszhoz és Ámonhoz, hogy Nagy Sándor pecsétjének töredékeit ne egyesíthesse senki.

Emlékiratok I. Ptolemaiosz-tól, i.e. 285