V�gtelennek t�n� percek ut�n Hannibal tesz egy l�p�st fel�nk, majd m�g egyet, de r�videsen megtorpan, amikor Mishka megr�zza a fej�t, hogy elhessegessen egy legyet. Visszagondolok az els� alkalomra, amikor oda kellett mennem egy tigrishez a cirkuszban. �t �ves voltam, megk�v�lt a fogakkal teli �llkapocs l�tv�ny�t�l, amivel �ppen el�ttem �s�tott, de a nagyb�ty�m tudta, hogyan kezeljen engem. Megvakargatta a tigrist a f�lei m�g�tt, lefektette, �gy kev�sb� n�zett ki tiszteletet parancsol�nak, majd �jra h�vott engem:

„Gyer�nk, Nadja. Nem fog b�ntani. Mondd azt magadnak, hogy csak egy nagy cica, aki �lel�st akar.”

Legy�ztem a f�lelmem, �s k�zeledni kezdtem a tigrishez. Let�rdeltem, majd gyeng�den megsimogattam. Csup�n n�h�ny h�ttel k�s�bb m�r a tigris h�t�n lovagoltam, �s �g� karik�kon ugrottam �t minden f�lelem n�lk�l. Ez az eml�k mosolyra k�sztet, b�r nem tudom elk�pzelni magam, ahogy azt mondom Hannibalnak, hogy a lovaink csak nagy cic�k, akik �lel�st akarnak. De tal�n az �nk�tlen mosolyom el�g volt Hannibalnak, hogy k�zelebb l�pjen m�g n�h�ny l�p�st.

„Ez j�. Most ny�jtsa ki a kezeit nyitott teny�rrel.”

A lovak lassan kiegyenes�tik a nyakukat, az orruk hegy�t a kiny�jtott tenyere fel� mozd�tj�k, majd gyeng�den megszagolgatj�k, miel�tt „vigy�zz�ll�sba” �llnak.

„Megsimogathatja a nyakukat, ha szeretn�. Nem fognak mozogni.’

Hannibal kezei lassan az oldal�hoz hullnak. Egy ideges izom megr�ndul az arc�n, de a teste t�bbi r�sze mozdulatlan marad. Hirtelen egy gyenge z�mm�g� hangot hallok, ami �gy t�nik, kimozd�tja Hannibalt a transz �llapot�b�l. Visszah�zza a zak�ja ujj�t, �s egy inger�lt pillant�st vet a csukl�j�ra. �szreveszek rajta egy sz�les aranykark�t�t, ami csillog� k�vekkel van d�sz�tve; azok gy�m�ntok lehetnek? A hi�s�g ezen form�ja vil�gos utal�s a jellem�re! Hannibal arca a szem�nk el�tt alakul �t. A szem�ld�k�t r�ncolja, a szemei �sszesz�k�lnek, �s elfordul. Azt�n az arca ellazul, �s a sz�ja egy farkasszer� vigyorba h�z�dik. Ez az �tv�ltoz�s olyan zavar�, hogy �nk�tlen�l megborzongok. A lovak val�sz�n�leg �rzik a nyugtalans�gomat, mert felbolydulnak. Gyorsam a nyakukra teszem a kezeimet, �s megnyugtatom �ket. K�zben m�g mindig Hannibalt vizslatom, aki n�h�ny l�p�st h�tral�pett. L�tom, hogy hihetetlen�l izgatott, ahogy azt mondja:

„Megyek.”

Mutat�ujj�val meg�rinti a kark�t�j�t, azt�n ap�mhoz fordul, a szemei l�zasan csillognak.

„Van egy kis… v�szhelyzet. Hamarosan visszaj�v�k. �rezz�k otthon magukat, am�g visszat�rek.”

Ezzel mintegy f�lredobva minket, egy n�gykerek� fel� igyekszik, el�g nagy sebess�get el�rve. Tal�n ennek a kark�t�nek v�g�l semmi k�ze nincs a hi�s�ghoz, ink�bb valamif�le cs�cstechnol�gi�s kommunik�ci�s eszk�z, mint p�ld�ul egy internethez csatlakoz� �ra?

Ap�m kiz�kkent engem a mereng�sb�l, elismer�en b�lint egyet.

„A bemutat�d nagyon j� �tlet volt, Nadja. De azt gondolom, m�g hossz� �t �ll el�tt�nk, miel�tt ez a f�rfi b�zni tud majd egy l�ban…”

„�s ford�tva is. Nem agg�dom t�l sokat Mishka �s Mysh’ miatt; �k j�sz�v�ek, �s am�g vel�k vagyok, minden rendben lesz. De Zaldi�val kapcsolatban �gy �rzem, hogy m�r egy m�rf�ldr�l k�pes �szlelni a negat�v hull�mokat, amik ebb�l a f�rfib�l j�nnek! Gondolod, hogy egy nap majd k�pesek lesz�nk ezt a kett�t �sszep�ros�tani?”

„Ez egy olyan kih�v�s, amir�l eld�nt�ttem, hogy elfogadom…”