„Nadja?”

Hmm… Ki besz�l hozz�m egy ilyen korai �r�n?

„Nadja, kelj fel! A reggelit jobbra, a negyedik ajt� m�g�tt t�lalj�k.”

A fen�be, olyan csod�s �lmom volt… Ler�gom a vastag paplant, ami k�r�m csavarodott, mint egy bunda, �s lust�n kiny�jt�zkodom. �gy aludtam, mint a bunda! Elmegyek az ablakig, hogy j� reggelt k�v�njak az �ce�nnak, miel�tt felvenn�k egy r�gi farmert �s egy meleg�t� fels�t, �s mez�tl�b kis�t�lok, hogy csatlakozzam ap�mhoz.

Meglepet�s! Az eb�dl�ben egy f�rfi �l ap�mt�l jobbra, h�ttal a k�r�l�tt�nk l�v� ablakokon be�rad� f�nynek. Figyelmeztethetett volna! �gy �lt�ztem, mint egy tot�lis idi�ta, �s a hajam �gy n�zhet ki, mint egy l�va-torn�d�!

"Ongi etorri Euskal Herria! �dv�z�llek Baszkf�ld�n!” – ford�tja vend�gl�t�nk.

Micsoda meglep� hang, milyen komoly �s karizmatikus... �gyetlen�l pukedlizem, f�lig a cirkuszi el�ad�sainkt�l inspir�lva, ami vend�gl�t�nkat nevet�sre k�szteti - olyan hangon, amib�l teljess�ggel hi�nyzik a der�.

„K�rlek, �lj le, Bosikom Printsessa.”

Olyan a kin�zetem, mintha csak most h�ztak volna ki az �gyb�l, �s ez a „mez�tl�bas hercegn�” megjegyz�s ett�l a f�rfit�l, aki felt�telez�sem szerint Mr. Hannibal – ritk�n �reztem eddig ennyire zavarban magam!

„Istenem, mennyit n�tt�l Moszkva �ta…” - folytatja egy csipetnyi nosztalgi�val.

Elrejtem az arcom egy nagy b�gre forr� csokol�d�t kortyolgatva, ami t�k�letes: s�r� �s b�rsonyos. Azt k�v�nom, b�rcsak �r�kre elt�nhetn�k benne, ahogy �rzem Hannibal f�rk�sz� szemeit, mintha ki akarn� k�mlelni a lelkem m�ly�t. Nem eml�kszem, hogy b�rmikor is tal�lkoztunk volna! Szerencs�re ap�m eltereli a figyelm�t megk�rdezve:

„K�szen van?”

K�szen? Mire k�szen? V�gre elmondj�k nekem, Ap�m mi�rt hozott minket ebbe az �r�lt kast�lyba a zavar� tulajdonos�val, �s hogy mit akar � t�l�nk?

Mivel m�g mindig len�zek, csak a h�tracs�sz� sz�k hangj�t �s az �lt�zk�d�s enyhe suhog�s�t hallom. A csemp�zett m�rv�nypadl�n felhangz� l�ptek azt mondj�k nekem, hogy Hannibal �ppen elhagyja az eb�dl�t. Valami arra k�sztet, hogy feln�zzek; a cip�je hangja a padl�n n�mileg rendhagy�. Ahogyan a j�r�sa k�zben Hannibal l�bait b�mulom a hajamon kereszt�l, �szreveszem; enyh�n s�nt�t. Gyorsan leeresztem a pillant�som, ahogy meg�ll �s megfordul az ajt�ban.

„Tal�lkozunk a kifut�n�l f�l �r�n bel�l.”

A kifut�n�l? V�rok, am�g a l�ptei el�gg� elt�volodnak, miel�tt haragosan ap�mra tekintek, �s azt mondom:

„ Nem l�ttam egyetlen lovat sem ezen a birtokon a mieinket kiv�ve! Sz�val nem lehet sz� semmilyen „bonyolult” l�r�l, amit Sergeinek, a l�suttog�nak �jra kell idom�tani! Rem�lem, hogy nem az�rt hozt�l ide minket, hogy eladd neki a lovainkat?!”

„Nem.” v�laszolja ap�m nyersen, fel�llva az asztalt�l.

„Akkor mi�rt vagyunk itt? Honnan ismered ezt a f�rfit? Elmondod v�gre, hogy mi folyik itt?”

„Megtan�tjuk �t �jra lovagolni. Siess, �s k�sz�lj el, a parkol�ban tal�lkozunk.”