T�r�korsz�g, Zacharias

A tud�s felbecs�lhetetlen.

Frissen borotv�ltan �s nyugati ruh�kba �lt�z�tten senki sem fogja felismerni az „�j �s feljav�tott” Zacharias bar�tot, az al�zatos kopt szerzetest…

Az Egyiptomb�l val� sz�k�sem �ta, amit att�l az ostoba, tudatlan archeol�gus di�kt�l - akinek valahogy m�gis siker�lt a bolondj�t j�ratni velem - Leyl�t�l lopott doll�roknak k�sz�nhet�en, az�ta folyamatosan t�n�d�m. Elvak�tott a moh�s�g, elvettem a p�nzt, �s h�trahagytam a t�rgyat, ami messze �rt�kesebb volt… A d�h �gy marcangol engem, mintha egy patk�ny lenne a bens�mben!

Amikor r�j�ttem, hogy a t�rgy, amit el kellet volna vinnem Hannibalnak, m�g mindig Leyla �s az amerikai bar�tja kezei k�z�tt van, tudtam, hogy soha t�bb� nem jelenhetek meg a p�rtfog�m szeme el�tt an�lk�l, hogy vesz�lybe sodorn�m az �letem. Elbuktam. A menek�l�s volt az egyetlen v�laszt�si lehet�s�gem. Azut�n megtudtam a m�di�b�l, hogy volt egy rejt�lyes lop�s a legbiztons�gosabb helyen Kair�ban, a Nemzeti M�zeumban. Vil�gos, hogy Hannibalnak siker�lt visszaszereznie az �rt�kes f�mdarabot a seg�ts�gem n�lk�l is. Szeretn�m meg�rteni, hogy ez a f�rfi, akinek m�r mindene megvan, akinek a birtok�ban van a szerencse, az er� �s a dics�s�g, mi�rt annyira megsz�llottja annak a nyomorult h�romsz�g�, grav�rozott f�mnek.

Tudom, hogy a f�mdarab hogy n�z ki, mert Hannibal k�ld�tt nekem egy fot�t egy hasonl� darabr�l, miel�tt megb�zott volna a feladattal, hogy elvegyem Leyl�t�l. Most �gy �rzem, vissza tudn�m szerezni Hannibal megbecs�l�s�t, ha adn�k neki n�h�ny �letbev�g� inform�ci�t, amit hi�nyol. �s �ppen azon vagyok, hogy visszaszerezzem ezt az inform�ci�t…

Amikor k�peztem magam, hogy szerzetess� v�ljak, sok monostorban �ltem �s tanultam vil�gszerte. Sok �v ut�n �jra itt vagyok Anat�li�ban, T�r�korsz�g keleti r�sz�ben. Sok ember �tja keresztezte egym�st itt: szemit�k, t�r�k�k, r�maiak, hettit�k, l�dek, g�r�g�k, perzs�k, arabok, stb. A perzs�k voltak azok, akik elnevezt�k ezt a r�gi�t Kappad�ki�nak, ami azt jelenti: „a gy�ny�r� lovak f�ldje”. Majdnem hogy holdb�li t�j is lehetne, annyira term�szetfelettinek t�nik. Az eml�keim az els� l�togat�sr�l el�rasztj�k az agyamat, �sszekeveredve a lelki szemeim el�tt. Egy v�lgy telesz�rva vulkanikus k�alakzatokkal, az emberek �ltal kiv�jt bazalt �s tufa t�lcs�rekkel, amelynek azt a becenevet adt�k: „t�nd�rk�m�nyek”. A szikl�s hegys�g lejt�i, t�bb mint h�romezer l�bbal G�reme felett derengve, azut�n egy hossz�, keskeny kanyon, k�t k�szikla k�z�tt elrejtve, amelyek tele vannak a szikl�ba v�jt �s gazdag sz�nekkel megfestett h�zakkal �s templomokkal. �gyszint�n eml�kszem egy hatalmas f�ldalatti v�rosra, �s a klausztrof�bia �rz�s�re, amit megtapasztaltam. Veszek egy m�ly l�legzetet, azt rem�lve, hogy elkergethetem az eml�kek sz�l�rv�ny�t, �s a c�lomra koncentr�lok. Arra van sz�ks�gem, hogy el�rjem a Y�ksek Kilise-t, a legmagasabb mened�khelyet a hegyen, ahol kezd� �r�de�kk�nt tart�zkodtam…

Megm�szom az elny�tt l�pcs�ket, amelyeket az �ld�z�tt kereszt�ny remet�k v�jtak a szikl�kba a negyedik sz�zadban, am�g el nem �rem a term�szetes barlangot, mely a meredek hegyoldalba �kel�dik. Ez a mentsv�r egyszer egy nagyobb ortodox monostor volt, miel�tt elhagyt�k volna az alacsonyan fekv� �p�letek jav�ra amiatt a neh�zs�gek miatt, amit az el�r�se jelentett. Mi t�rt�nt az els� szerzetesek kitart�s�val, akik be�stak a hegy belsej�be, hogy l�trehozzanak egy �tkezd�t, szell�ztet� csatorn�kat, valamint a cell�k �regeit az egyre b�v�l� k�z�ss�g�knek? Ezenfel�l ki�stak menek�l� alagutakat is, amiket t�mad�s eset�n haszn�lhattak. Egy leny�g�z� k�nyvt�rat is l�trehoztak az�ltal, hogy �sszegy�jt�tt�k �s kategoriz�lt�k a t�bl�kat �s tekercseket, amiket az�ta m�r elhordtak a menek�l�k. Itt, az elfelejtett, �s a figyel� tekintetekt�l t�vol l�v� k�nyvt�rban rem�lem, hogy megtal�lom azt, ami ut�n kutatok. A kezeim megremegnek, ahogy elt�vol�tom a biztons�gi korl�tot, ami elz�rja a barlang bej�rat�t.

Kereszt�ls�t�lok a kihalt folyos�kon, egyed�l a l�pteim visszhangjai k�s�rnek. Mindent h�trahagytak, amit t�l s�lyosnak vagy haszontalannak �t�ltek. V�g�l el�rem a k�nyvt�rt. M�g eml�kszem, ahogy itt �ltem enn�l a k�asztaln�l, a vil�g�t�s csup�n egy viaszgyertya volt, a frusztr�ci�, meg az �ri�si elb�tortalanod�s �rz�s�vel, amit az el�ttem l�v� feladat okozott. Hogy tesztelj�k a h�s�gemet �s �nmegtagad�somat, arra a feladatra jel�ltek ki, hogy a kisebb �r�sokat kim�soljam. Nem ismertem annak a jelent�s�t, amit m�soltam, mert az eredeti pergamen elmorzsol�dott az id� m�l�s�val, �s a Rendf�n�k Atya kimer�t�en �llhatatos volt az �sszes �si �r�s meg�rz�s�ben. �sszeszor�tott fogakkal m�soltam az �rthetetlen szavakat, amik szinte az �r�let hat�r�ra tasz�tottak.

Egy g�r�g a Kr. e. 4 sz�zad v�g�r�l, aki katon�nak vallotta mag�t, egy hihetetlen menek�l�si t�rt�netet besz�lt el India hat�rain t�lr�l. Egy �tokr�l besz�lt, amit fej�re hozott a titkos k�ldet�se �ltal; a Zeusz csillaga ir�nt val� megsz�llotts�gr�l, ami fokozatosan elkezdte felem�szteni a m�j�t �s az agy�t. A pergamen k�zep�n egy rajzot tal�ltam, amit nagy neh�zs�gek k�zepette m�soltam ki, mivel majdnem kivehetetlen volt, mintha valaki �rj�ngve kikaparta volna pergamenb�l, hogy kit�r�lje, ami oda volt rajzolva. Az eg�sz �jszak�mat ig�nybe vette, hogy egy teljes m�solatot kapjak a r�gi pergamenr�l. Hajnalban, a felismer�s valamilyen form�j�ban rem�nykedve, f�radoz�saim gy�m�lcs�t �tadtam k�nyvt�ros testv�remnek, aki sz�rakozottan b�lintott, miel�tt feltekerte volna a pergament, �s elrakt�rozta volna a falm�lyed�sek legals� sor�ba, a kisebb �r�sok r�szleg�re.

�pp ahogy rem�ltem, csak a szentek �r�sait �s az �gynevezett fontosabb �r�sokat vitt�k el. A sz�vem �r�lt t�ncba kezdett, ahogy az als� arch�vumokhoz k�zeledtem. Let�rdelve l�zasan keresg�ltem az alacsonyabban l�v� falny�l�sokban, kinyitva, majd f�lredobva az �sszes sz�ks�gtelen m�solatot, amit a tanoncok �rtak meg az �vek sor�n. Itt is van! A m�solatom, m�g mindig �rintetlen, a tinta �ppen csak elhalv�nyodva. �rzem a v�rt hangosan dobolni a hal�nt�komon, ahogy a k�z�pen l�v� rajzra meredek. Egy h�romsz�g az megt�rt alappal, g�r�g bet�kkel �s furcsa szimb�lumokkal k�r�lv�ve; �s rendk�v�l hasonl� a fot�n l�v� h�romsz�gh�z, amit Hannibal k�ld�tt!

Elkezdtem meg�ll�thatatlanul kacagni, ahogy a m�solatomat olvastam. Az utols� mondat azt mondja, hogy a g�r�g katona megb�zta Zeusz papjait annak a meg�rz�s�vel, ami Zeuszhoz tartozott. Az emberek annyira gyeng�k �s f�lelemmel teljesek az el�tt a mindenhat�s�g el�tt, amellyel az isteneiket felruh�zt�k… �s most hatalmam van Hannibal felett, mivelhogy a kezemben tartom a kulcsot Zeusz csillag�nak egy �jabb darabj�hoz!

A tud�s val�ban felbecs�lhetetlen…