Neh�z sz�vvel hagyom itt a koll�gium el�szob�j�t. �s megpr�b�lom kihaszn�lni ezt a p�r �r�t m�g hajnal el�tt, de gondolataim egy perc alatt m�rf�ldekre sz�guldanak, �gy �rzem, nem lenn�k k�pes �lomba mer�lni. Kihalt utc�kon s�t�lok kereszt�l, mind ugyanolyan szovjet mint�ra k�sz�lt beton�p�let, m�g 1970-b�l. A l�bam m�r �szt�n�sen, megszok�sb�l az egyetemre vezet. A bel�p�k�rty�mmal bejutok a k�nyvt�rba, amely megfelel kutat�si helynek, vagy �lmatlan di�kok mened�khely��l is szolg�lhat. Egy l�lek sincs itt. A t�rt�nelem r�szleg fel� haladok, olvasgatom a polcokon a jel�l�seket, am�g meg nem tal�lom az �kori t�rt�nelem r�szt, v�gigfuttatom mutat�ujjamat az itt szerepl� szakadt, r�gi k�nyvek �lei ment�n. Valahol ezen �sdi k�nyvek k�zt van az is, ami meg�rtetn� velem, mit csin�lt ez az �si lovas Mong�li�ban, az Altai-hegys�g cs�csai k�z�tt.

"Nem tud aludni, kis Battushig?"

Meglepet�semben felki�ltottam, majd a hang forr�s�nak ir�ny�ba fordultam. Az asztalon tornyosul� k�nyvhalmaz m�g�tt felismertem a kopasz fejet. 

"Temudjin professzor!"

"Gyere, �lj le mell�m, �s mondd, milyen k�rd�sekre keresed a v�laszt. Van egy kis te�m is a termoszban."

N�h�ny korty s�s tea ut�n siker�lt kiny�gn�m p�r �rthetetlen sz�t. A professzorom bar�ts�gosan mosolyog, majd b�lint, hogy folytassam - ez �tt�rte bennem a g�tat. Elmondom neki f�lelmeim az amerikai utaz�sr�l, hogy itt kellene hagynom mindent magam m�g�tt, �s a arr�l, hogy nem lehetek el�g j�, az �sszet�z�sr�l ap�mmal... Amikor v�gre befejeztem, a professzor k�r�ln�z a k�nyv�r polcain, szeretetteljes kifejez�ssel az arc�n.

"�rdekes, hogy az�rt j�tt, hogy megtal�lja a v�laszokat ezen �sdi k�nyvek k�z�tt. De tudod, "A vil�g egy k�nyv, �s aki nem utazik, az csak egyetlen lapj�t olvassa el." - Ez egy berber teol�gus �s filoz�fust�l, Szent �gostont�l val� id�zet az 5. sz�zadb�l."

B�lintok; a professzor ismeri az �n tud�sszomjam �s hogy hogyan lehet a legjobbat kihozni bel�lem. Am�g kortyolok m�g egy kis te�t, azt k�rdezi:

"Mi vonzotta az �kori t�rt�nelem r�szhez? Hirtelen k�sztet�s a b�lcsess�g ut�n?"  

"�, nem, professzor. Hadd magyar�zzam el..." - folytatom �s kinyitom a laptopot, hogy megmutassam neki a hengerr�l k�sz�lt k�peket. Majd v�gtelen �radata kezd�dik szavaimnak, elmondok neki mindent, amit Salonq�val egy�tt okoskodtunk ki. A neve eml�t�s�re a professzorom szeme felcsillant, de nem sz�l k�zbe, tov�bbra is hallgatja figyelmesen. Miut�n befejeztem a besz�det, � m�g sok�ig csendben marad, azt�n mormog egy nevet.

"Khubilai. � az egykori legtehets�gesebb di�kok egyike, aki most a Hannibal Corp.-n�l dolgozik, � �ll�totta fel a c�g sz�m�t�g�pes biztons�gi rendszer�t. Azt hiszem, eml�tettem �t m�r, s�t, el�g gyakran. Szeretn�d, hogy felvegyem a kapcsolatot vele? Seg�thet elker�lni a kock�zatos "bet�r�st". A Hannibal Corp. egy fenyeget�en j�l t�j�kozott �s er�s szervezet. "

H�l�san elfogadom. A tan�r el�vesz valamit r�gi t�sk�j�b�l, zs�rpap�rba csomagolva.

"Egy�l. Sz�ks�ged lesz az er�dre, ha visszat�rsz a puszt�kra." - Igyekszem udvariasan elutas�tani, de mindhi�ba. Tudom, hogy vesztettem ebben a csat�ban, �gy h�t elfogadom, megk�sz�n�m neki, meghajlok tisztelettel �s elhagyom a k�nyvt�rat. Visszas�t�lok a v�rosba, lassan kezd �bredezni, �n pedig a buszmeg�ll� fel� veszem az ir�nyt. J� �rz�s volt, hogy besz�lhettem a tan�rommal. Most m�r csak egy maradt, szembe kell n�znem az ap�mmal. 

De amikor v�gre meg�rkezem csal�dom t�borhely�re, legsz�vesebben k�ts�gbeesetten ki�ltozn�k - senki sincs itt! Biztosan �gy d�nt�ttek, hogy megv�ltoztatj�k a t�bor hely�t. 2-3 �ra alatt siker�lt sz�tszerelni a jurt�kat �s �sszepakolni minden egy�b felszerel�st. Vannak patanyomok, �s a csorda nyomai is d�l ir�nyba haladnak., de nem tudom, hol lehetnek m�r. M�lyet s�hajtva �gy d�nt�k, feljebb m�szok, hogy jobban bel�ssam a h�f�dte hegyeket. A kezem seg�ts�g�vel megakad�lyoztam, hogy elvak�tson a j�gr�l visszaver�d� napf�ny, s l�tok egy pontot, egy mozg� embercsoport s�t�tlik a t�volban. Nagyon j�, ha igyekszem, m�g siker�l utol�rnem �ket!