VI. fejezet

A telefonom rezegni kezdett a nadr�gzsebemben, m�g a foly�n�l tev�kenykedtem, gyorsan letettem a v�d�r vizet a kezemb�l. De mit keresek �n az �jszaka k�zep�n kint a foly�n�l, takar�ba bugyol�lva egyed�l a f�jdalmammal? 
M�g mindig nem tudok aludni, �gy kij�ttem v�z�rt, hogy hozz�j�rulhassak a csal�d reggeli te�j�hoz �s j�l indulhasson a nap. Azt�n elindulok Ulan Bator-ba. �gy v�lem, �n ink�bb oda tartozom, mintsem a puszt�ra, de az er�s �rzelmi k�t�d�s �s hagyom�nytisztelet miatt sz�ks�gem van erre a helyre is. 

Rem�ltem, hogy reggel tudok besz�lni ap�mmal, de � addigra m�r elhagyta a jurt�t, hogy ellen�rizhesse a vemhes kanc�kat, hisz k�zeleg az ell�s. Nem tudom mit tehetn�k, hogy megnyerjem legal�bb a beleegyez�s�t, ha b�szkes�ggel m�r nem is fog r�m gondolni. Ami�ta elkezdtem egyetemre j�rni, �rzem hogy �rt�ktelenebb lettem a szem�ben, ami�rt nem k�vetem az � nyomdokait, mint a b�ty�m. Ennyi el�g is volt a b�skomor gondolatokb�l, ink�bb v�laszolok a h�v�sra. A b�ty�m az, Gambat, m�r agg�dik, hogy hol vagyok. Mikor fog m�r le�llni a folyamatos agg�d�s�val? - "J�v�k." - mondtam neki r�viden. 
De a vonal m�sik v�g�b�l nem Gambat hangja csengett vissza, hanem egy ismeretlen, magabiztos, de rekedt hanggal, amerikai akcentussal. - "Mr. Battushig, itt John Fitzgerald Hannibal, a Hannibal v�llalatt�l, k�vettem az eddigi egyetemi tanulm�nyait, �s szeretn�k gratul�lni, elfogadj�k az MIT... "
Majdnem kiesett a kezemb�l a telefon, az amerikai c�g, a Hannibal Coproration, amely se�gt lehet�v� tenni a tudom�nyos �tt�r�seket �s t�mogatja az Ulan Bator-i Tudom�nyos Akad�mi�t �s az egyetemet is. Szinte minden informatika berendez�s a tudom�nyos fejl�d�s�nkh�z az � nagylelk� adom�nyaikb�l j�hetett l�tre, �k seg�tenek a h�tr�nyos helyzet� di�koknak �s orsz�goknak. Csak a legjobb tanul�knak van es�ly�k beker�lni a Hannibal v�llalathoz. M�r Temudjin professzor mes�lt r�la, hogy p�r di�k beker�lt az egyetemr�l, Khubilait szokta eml�teni, aki most az informatikai h�l�zatok biztons�g��rt felel�s f�n�ke a Hannibaln�l. El sem tudom k�pzelni, hogy pont engem v�lasztottak! Annyira megd�bbentem, hogy csak dadogni tudtam, mint valami idi�ta...

"Mr. Battushig, t�rj�nk a t�rgyra. "
�risten, egyre hevesebben ver a sz�vem. M�r l�tom is magamat diadalittasan, de az �r�m�mbe keveredik valamif�le megfoghatatlan retteg�s is. Sohasem leszek k�pes feln�ni igaz�n a Hannibal Corporation elv�r�saihoz. 
"Amikor leesett a szakad�kba az Altai-hegys�gben, tal�lt egy f�m hengert, igaz?"
Ah. Visszat�rtem a f�ldre �lmodoz�saimb�l, nem mondom, nagyot koppantam. Nem is bennem l�t potenci�lt, hogy a j�v� tud�sa lehessek, csak az a f�m henger �rdekli, amit cs�k�nyk�nt haszn�ltam. Meg is feledkeztem arr�l a titokzatos hengerr�l, amikor a deel ujja l�ngra kapott, majd ap�m is visszat�rt. 
"Igen uram, �gy igaz." - siker�lt kipr�selnem a szavakat. - "�n vissza akartam adni az ideiglenes laborat�rium szem�lyzet�nek."
" Kit�n�, de leveszem a v�lladr�l ezt a terhet. Kevesebb mint egy �ra m�lva egy helikopter landol majd a t�borban, adja oda a pil�t�nak a t�rgyat. Jobbul�st k�v�nok!" - �s a vonal megszakadt. M�g csak meg sem k�rdezte, hol van a  t�bor. De a telefonh�v�sb�l bizonyosan megtudta a GPS koordin�t�kat �s minden sz�ks�ges inform�ci�t. Vagy tal�n egy titkos Drone-r�l figyel engem fentr�l. Mindez egy h�lye f�mcs� miatt. Olyan h�ly�n �rzem magam, hogy azt gondoltam, tal�n engem v�lasztottak ki a j�v� csillagai k�z�...

A csillagok, h�t persze! Mi�rt nem gondoltam r� kor�bban? Letettem a v�dr�ket �s sz�lsebesen visszafutottam a jurt�hoz, ledobtam a pokr�cot az �gyamra �s kinyitottam a kom�dot, pr�b�ltam minim�lis zajt csapni. Valahov� ide tehette any�m. Igen, megvan! M�r viszem is ki a jurt�b�l �s a szikl�s dombtet�re futok vele, �gy �n is megn�zhetem a rejt�lyes t�rgyat a csillagok f�ny�n�l. Miel�tt �tadn�m a pil�t�nak, szeretn�k p�r eml�kk�pet r�la. A kezemmel m�g mindig meglehet�sen �gyetlen�l b�nok, de siker�lt n�h�ny k�pet k�sz�teni r�la a telefonommal minden sz�gb�l, miel�tt lassan magam el� g�rgettem volna. Egy nagyon saj�ts�gos csillag l�that� - egy �t�g� csillag a henger kell�s k�zep�n. T�k�letes szimmetria, v�gigfut a f�l henger k�r�l. Mintha m�gneses lenne ez a k�t �si szimb�lum, a hengert �vatosan a h�velyk- �s mutat�ujjam k�z� veszem, �s megtapogatom ujjaimmal a v�sett bar�zd�kat. V�zszintbe helyezem a hengert, az egyens�lya t�k�letes. �s, mivel m�g legbel�l �n is gyerek vagyok, hull�moztatom a kezem fel �s le, olyan mintha egy rugalmas var�zsp�lca volna - csak optikai csal�d�s. Majdnem elfelejtettem, hogy mi�rt �l�k egy kupac h� tetej�n, amikor hirtelen meleg leveg�t �reztem a tark�mon, ami visszar�ngatott engem ebb�l az elm�ly�lt �llapotb�l. Meglepet�semben ugrottam egyet �s szorosabban fogtam a hengert, hogy el ne ejtsem. Persze, a meleg leveg� nem sz�rmazott m�st�l, mint az �n Altairomt�l! �n boldogan fel� fordulok, de abban a pillanatban a kezem remegni kezd �s elvonja a figyelmem. De Altair csak finoman nekem nyomja fej�t, ez az � saj�tos �lel�se, de lassan eltolom magamt�l egyik kezemmel �s a furcsa jelens�gre koncentr�lok tov�bbra is, csak �gy megt�rt�nt.

A fed�lt most egyszer�en leemeltem. A kezem remegett �s az h�zta le a kupakot, na n�zz�k, mi van bel�l. Kieg�sz�t�sk�nt kicsiny fogaskerekek, v�kony f�mrudak �s tol�z�r nehez�tette a nyit�s mechanizmus�t. Bel�l pedig egy m�sodik hengeres t�rgyra bukkantam.