V. fejezet

�desany�m megk�sz�nte a szomsz�doknak, akik �tj�ttek seg�teni eloltani a j�rv�nyk�nt terjed� t�zet, kik�s�rte �ket a jurta ajtaj�n, majd m�rgesen k�zeledett fel�m. K�zben azt motyogtam magam el�: "Sajn�lom anya, �g�rem kem�nyen fogok dolgozni, hogy tudjunk v�s�rolni sz�vetet az �j deel-hez... ���!" - megfogta a f�leimet �s mag�val ragadott, le�ltetett, a feladatom pedig z�lds�gpucol�s volt a nagymam�mmal, pont mint kiskoromban. �lelmet kell vinni a csal�d gyeng�lked� tagjainak. Messze a legt�bb h�si k�ldet�st azzal tudn�m el�rni r�vid t�von, ahogyan any�m mondta kifog�st nem t�r� hangon: itt nem lehet vita. M�g � elmegy rendet tenni a jurt�ban, addig megpr�b�lom a k�poszt�t megtiszt�tani ehetetlen takar�leveleit�l... J�l van akkor, l�gy Indiana Jones!

A t�volban �szreveszem Gambatot, a b�ty�mat a lov�n, a vele utaz� id�sebb gyeng�lked� gyermek �sszeterelte a birk�kat �s bevezette �ket a kar�mba �jszak�ra. � ezeknek a lovaknak �s a csord�nak szentelte �let�t. M�g ha olykor irigyli is a v�rosi �letemet, a "zavar�" b�rokkal �s klubokkal, neki soha nem volt k�rd�s, hogy melyik �letform�t v�lassza, k�vetni fogja ap�m nyomdokait.
Ami engem illet, �n nem j�rok eff�le helyekre �s b�r a lovagl�s, valamint a pusztai l�gy szell� a legszebb dolgok a vil�gon, nem tudom elk�pzelni magam ebben a nom�d vil�gban teny�szt�k�nt. �s be kell vallanom, igaz�n megk�nnyebb�lten fogadtam, hogy mindezt a b�ty�m fogja �r�k�lni. Mi ez...? A kuty�k d�l-nyugat fel� ugattak, hogy felh�vj�k a figyelm�nket valamire. Milyen fenyeget� vesz�ly k�zeledhet?
M�r �n is hallom az egyre k�zeled� hangokat, lovasok kavalk�dja k�zeledik t�borunk fel�. Nagyany�m fel�ll, s kever valamit a jurt�ban. K�sz�l a vend�gek hagyom�ny�rz� fogad�s�ra, az Airag �nneps�gre, �s egy t�l erjesztett tejjel k�n�lja a l�togat�kat. Mert ezek nem ak�rmilyen lovasok!
Mindenki t�relmetlen, any�m fut �s megk�t p�r lovat, a k�t�l k�t pont k�z�tt fesz�l ki. Kioldja a csom�t, ami tartja Tarjenjau k�t�f�k�t, �s felnyergeli az �reg v�r�s kanc�t, majd megragadja s�r� s�r�ny�t �s felkapaszkodik a nyeregbe. Nagyon boldognak l�tszik, Tarjenjau, a "k�v�r l�ny" mintha versenyp�ly�n �rezn� mag�t �s v�gt�ban fut el�be a t�bbi lovasnak. Ap�m �s a f�rfiak visszat�rtek!
A lovak egym�s mellett h�znak el, amikor ap�m fel�leli any�mat, majd felemeli, mintha csak tollpihe lenne, �s a nyeregbe rakja maga el�. Innen is hallani nevet�s�ket. Vajon egy nap majd �n is ugyan�gy felkarolhatom magam el� a szeretett n�t Altair h�t�n?

Miel�tt visszat�rnek a csal�di jurt�ba, az �rkez�k el�sz�r lovaikat l�tj�k el. Lenyergelik �ket, megvizsg�lj�k pat�ikat, lekef�lik �ket, leveszik a kant�rt �s hagyj�k �ket inni a foly�b�l. Csak ezen teend�k elv�gz�se ut�n megy mindenki a maga csal�dj�hoz, jurt�j�ba. A h�rom kish�gom m�r �desap�mmal egy�tt nevet. De ha egyszer � hozza vissza a l�nyokat, arca els�t�t�l, komorr� v�lik. Most r�m b�mul, szeme kiismerhetetlen �s kem�nys�get sug�roz. Nyelek egy nagyot. Nem tudok sz�lni semmit, ink�bb megv�rom m�g � besz�l hozz�m el�sz�r. De � egy sz�t sem sz�l. H�tat ford�t nek�nk �s bel�p a jurt�ba, �rzem azt a bizonyos gomb�cot a torkomban �s a szemem is kezd elhom�lyosulni. Gambat bar�ts�gosan v�llba vereget, miel�tt ellen�rizn� a juhok kar�mjait. 

Kiss� elsz�gyellve �rzelg�ss�gem meredek a t�volba, keresem a lenyugv� Napot. A f�rfiak nem s�rnak. 
Nem tudok aludni, hallom ap�m s�haj�t, ahogyan ezt suttogja any�mnak: "Valaha felel�ss�gteljes ember lesz bel�le?"